"Az én édes hazámban Szoboszló a legédesebb. Mert én Szoboszlón voltam gyerek. A szoboszlai nyelvet tanúltam meg beszélni, Szoboszlón hallgattam a harang szavát, meg a csordás dudáját, a tehénnek, bocinak a bõgésit, a ló nyerítésit, a kutyaugatást, a kakasszót, a kotkodácsolást; verebek zsinatját, fecskecsivogást, galambbúgást ott ismertem meg. Meg a legénynek, leánynak danolását ott fogadtam fülembe, lelkembe. Szoboszlón tanúltam meg mi a tavasz, a nyár, az õsz, a tél.