A gazdasági világválság miatt sokan állás nélkül maradtak, és még többen vannak azok, akiknek kétségessé vált munkahelyének biztonsága. A munkahely elvesztése sok ember számára egzisztenciájának veszélybe kerülését, vagyonának, megtakarításának felélését, eladósodását jelenti. A dolgozni akaró, valahová tartozni kívánó, magát hasznosnak érezni akaró embert a munkanélküliség lelkileg is rendkívül megviseli. A legrosszabb, amikor az elbizonytalanodás, az önbizalom, a jövőbe vetett hit elvesztése a céltalanság kialakulását eredményezi.

Vannak-e ennek, a lelkünket erősen érintő helyzetnek, látható jelei a kézírásunkban? 


A kézírás valójában agyunk működésének kivetülése a papírra. Habár az íráshoz a kezünket használjuk, valójában az agyunkkal írunk. Ezért is mondják, hogy az írás valójában agyírás, nem kézírás. Ez annál is inkább igaz, mivel a kézírásunkat a központi idegrendszerünk vezérli. Agyunk minden bennünket ért, személyiségünket jelentősen befolyásoló eseményt rögzít, és ezek kézírásunkban is megmutatkoznak változások formájában.

A fentiek alapján elmondható, hogy a munkahely elvesztése következtében fellépő, személyiségünket érő impulzusoknak látható jelei vannak kézírásunkon is. A munkanélküli ember írása nyomatéktalan, ami a bizonytalanságot, kilátástalanságot mutatja. Az írástömb nagy mérete, a szűk margók, vagy azok hiánya szintén a bizonytalanságról, a kiegyensúlyozatlanságról, az elégedetlenségről beszél. A sorok egyenetlen formája, változó iránya, a sortávolságok egyenetlensége, esetleg a sorok összeakadása is ugyanezt a belső érzést tükrözi. A változó szótávolságok, betűméretek, a betűk kiegyensúlyozatlan dőlése mind-mind a bizonytalanság, a pesszimizmus árulkodó jelei. A munkahely elvesztésének hatása leginkább az oválok alakján mutatkozik meg különböző deformációk formájában. Az „a” a leginkább árulkodó betű, én-kép betű. Megmutatja mekkorának, milyennek érezzük magunkat, mennyire vagyunk nyitottak, milyen a viszonyunk a munkához. A munkáját elvesztett ember szűk „a” betűvel ír, ami a szorongásról, kilátástalanságról árulkodik. Az „i” betű az önértékelést mutatja, mely sérülése szintén ezt a súlyos lelkiállapotot tükrözi.