A Magány

(Resch Attila)

A hűvös csendben Mással érintkezek

A sötétben néma hideg kezek

Fátyolos szemek mely rám figyelnek

Halk szó ami ébreszti a lelket

Selymes hangja belém vájja

A temetetlen csend imája

testem egyedül van a magányba

erőtlenül zuhanok az ágyba

Halál suttogja szavait

A néma lány itt hagyja vágyait

Kihunyt szerelmem

Mely belülről vérzik szüntelen

Szerelemi Oda

(Resch Attila)

Feléd fordul a meleg fény

Szépséged halhatatlan szívem mélyén

Fáradhatatlan kitartás mely bennem él

Sebzett szívem folyton folyvást fél

Szentje vagy a lelkemnek

A lehetetlenbe repülök véled

Ajkam szomjas a csókodra

Testünk örök táncát táncolja

Félelmem nyomasztó és végtelen

Míg a lelkem meghal a testeden...