TISZTA SZÍVBŐL…              

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagyváros központjában, és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott. Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat

Köszönöm, hogy VAGY,
hogy találkoztunk.
Elfogadlak - akárki vagy,
akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak,
hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít,
hogy túllépjem felszíni önmagam,
és a tolakodó lényegtelenen túl
felismerhetem a Benned és bennem
lakozó Mindenséget, azt, hogy
a Mindenség Szívében
EGYEK VAGYUNK."
Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

Linda Dillow - Akinél a szív lecsendesül
(gondolatok a fenti könyvből)

'Amikor aggódunk, lényegében ezt mondjuk: 'Isten nem képes…'. Ha gondok között járunk, nem hitben járunk.'

'Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.

  „Keressétek Isten országát, és ráadásul  ezek is megadatnak nektek.”

Nehéz ennek a kérésnek – keressétek Isten országát – eleget tennünk, mert emberek vagyunk, holott ez az egyedül helyes és lehetséges út. Amikor ugyanis Isten országát és az ő igazságát keressük, figyelmünk nem önmagunkra irányul, hanem az Úrra és másokra. Az Atya dicsőségét hirdetve és a többiek felé szolgálva, pedig szinte észrevétlen megadatik – nem az, amire vágyunk, hanem mindaz, amire valóban szükségünk van ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen.

MEGFOGADOM MAGAMNAK, HOGY:

Olyan erős leszek, hogy semmisem bonthatja meg lelkem békéjét.

Csak egészségről, boldogságról, sikerről beszélek,

minden embernek, akivel találkozom.

Minden barátommal éreztetem, mennyire becsülöm őket.

Mindennek megkeresem a szép oldalát, hogy optimizmusom valóra váljon.

Olyan lelkesen fogadom a többiek sikerét, mintha a sajátom lenne.

Elfelejtem a múlt tévedéseit és tiszta szívvel,

a megvalósításra koncentrálok.

Vidám mosollyal üdvözlök mindenkit, akivel találkozom.