Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat

Köszönöm, hogy VAGY,
hogy találkoztunk.
Elfogadlak - akárki vagy,
akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak,
hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít,
hogy túllépjem felszíni önmagam,
és a tolakodó lényegtelenen túl
felismerhetem a Benned és bennem
lakozó Mindenséget, azt, hogy
a Mindenség Szívében
EGYEK VAGYUNK."
Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

Linda Dillow - Akinél a szív lecsendesül
(gondolatok a fenti könyvből)

'Amikor aggódunk, lényegében ezt mondjuk: 'Isten nem képes…'. Ha gondok között járunk, nem hitben járunk.'

'Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.