Miért nem lehet minden szempontból "jó" valaszt adni egy adott szubjektív témára?
Mi szamit szubjektív témának?
A véges számú véglet es a végtelen köztes

-

 A filozofálásom elindítója egy egyszerű angol házi. A feladat: Reflektálj 6-8 mondattal egy szövegre, melynek fő témája egy szólás "A pénz nem boldogít"!
 Angolul kezdtem neki, kivételesen nem akartam túl bonyolítani a dolgot. Magyarul fejeztem be. Azt hiszem ebből nyilvánvalóvá válik, mégsem hazudtoltam meg önmagam. Úgy éreztem egész racionális érvelést sikerült összehoznom, de Anyukám más jelzővel illette. Felszínes. Ez volt az első benyomása. Kifogásolható volt, ergo nem adtam jó választ. De talán nem is tudtam volna.
 Egy szubjektív témára lehetetlen jó vagy rossz választ adni, hisz a két véglet között végtelen számú köztes vélemény létezik. Számos kivétel lakozik az általánosítások mögött, de ezeket ritkán tudjuk vagy akarjuk ismertetni. Szinte lehetetlen feladat minden szempontot körüljárni, talán egy élet sem lenne elegendő rá és valószínűleg még akkor is találnánk olyan embert, aki nem ért egyet velünk.
 Azt gondolnánk a szuperhősök azok a figurák, akiket mindenki szeret, akik minden ember szerint jók. De gondoljunk csak bele, miért is léteznek szuperhős karakterek. Azért, hogy megvédjék az emberiséget vagy egyéb közjót az ellenségtől, a gonosztól. Supermanre sem lenne szükség, ha nem lenne Lex Luthor. De ez már egy másik boncolgatni való téma, kanyarodjunk vissza az *általánosan elfogadott jóhoz*. A gonosz is egy szubjektív megítélés. Egy kevés empátiával, képzeljük magunkat az ő helyükbe, gondolkozzunk az ő fejükkel. Minden, amit eddig követendő példának tartottunk, elvetendővé válik. A jó az új rossz és a rossz az új jó. Az ő értékrendjük szerint a szuperhősök az ellenségek és íme a kivétel, aki nem ül ott az új Superman-film premierjén. Egy kivétel a sok közül, merthogy sosem ismerhetjük mind a 7,4 milliárd ember álláspontját.
 Néha azonban nem is szeretnénk igazán körüljárni a dolgokat. Újságírás. Egy cikk akkor igazán sikeres, ha tud hatni az olvasóra. Hatásvadász kell, hogy legyen. Figyelemfelkeltő, vita indító, megbotránkoztató, lehengerlő. A cél, hogy az emberek beszéljenek róla és ehhez szükség van a végletekre.
 Akkor beszélünk szubjektív témáról, ha ahhoz a "Mit gondol" vagy a "Mi a véleménye" kérdések egyike vezetett. Ugyanis a gondolatok és a vélemények azok, amikből nem létezik még egy ugyanolyan, csupán közös pontjaik lehetnek, keresztezhetik egymást.
 Ha visszatérünk a házi feladat tárgyához és a gazdagságról kérdeznénk egy magyarországi átlag embert valószínüleg teljesen máshogy vélekedne, mint egy hazai milliomos. Mást mondana egy New york-i könyvelő és mást egy indiai halárus. Egy szíriai menekült véleménye nem egyezne, az Amerikai Egyesült Államok elnökének álláspontjával. Több milliárd aspektus.
Egy ellentéten keresztül lehetne modellezni, mikor nyer teret a tárgyilagosság. Ha egy matematikai tételre vagyunk kíváncsiak, azt mondjuk "ismertesd". Nem adunk választási lehetőséget, de nem is tudnánk, hisz csak egyetlen megoldás létezik, persze ez nem azt jelenti, hogy azt ne lehetne többféleképpen szemléltetni.
 Életünk legszubjektívebb részét döntéseink alkotják. Jó döntés nem létezik, csupán olyan, hogy jobb. Egy másik szemlélet, amely keresztezi a sajátomat: "Végső soron mindannyian saját döntéseket hozunk. De nem tudjuk, jó döntéseket hozunk-e, amíg nem ismerünk meg valamit minden szempontból."