A közelmúltban ismerkedtem meg egy egyedülálló intézménnyel, amelyet csodaként is említhetek, csak éppen - a csodákra jellemző - ismertsége hiányzik. (Szándékosan nem említem a nevét, talán valakit érdekel, és jelentkezik)

A média minden szeglete tele van olyan hirdetésekkel, amelyek az érszűkület, az érelmeszesedés gyógyulását elősegítő legújabb találmányokat ismertetik, hirdetik, toborozzák a betegeket, hogy bajukra ezeken keresztül találhatnak megoldást - csak azt nem reklámozzák , hogy ezen talámányok mekkora hasznot jelentenek azoknak, akik idejében felismerve a rendkívül nagy igényt - időt, fáradságot nem kímélve - magukhoz csalogatják a minden újban hívő gyógyulnivágyókat. Néhány olyan weboldalon is megfordultam, ahol ügyes reklámfogásként megszólaltattak olyan betegeket, akik részt vettek egy-egy kezeléssorozaton.

A vélemények kb így hangzottak:

-" nagyon kellemes volt a kezelés, kedves volt a segítő személyzet, legközelebb is el fogok menni..."

Azt vártam volna, hogy egy ilyen kezelésről szóló tájékoztatás  kiterjedjen olyan tényekre is, hogy javult-e az állapota, kevésbbé fáj a lába, hosszabb távot tud megtenni gyalogosan fájdalom és görcs nélkül, stb. Sajnos ilyet még elvétve sem találtam. Konkrétumokról egy szó sem...!

Az intézmény, melyet bevezető soraimban említettem, igen ritka jelenség, európai szinten is csak néhány van belőle - de hazánkban van!  Igaz itt is csak egy, de ezt az egyet is csak elvétve ismerik.

A fent említett betegségeket, s ezeken kívül jónéhány másikat is eredményesen kezelik itt a szakemberek, mégis ezt a helyet még hazánkban sem ismeri a széles közönség, akinek bajára gyógyírt adna, hiszen ma már több százezer embert érintenek ezek az elváltozások.

Nemrégiben egy közönségtalálkozón vettem részt, ahol kb. száz résztvevővel elegyedtem beszélgetésbe, s a kíváncsiságom eljuttatott oda, hogy többé-kevésbbé burkoltan megkérdezzem a beszélgetőpartneremet: mit hallott erről a helyről?

A végeredmény gyalázatos volt: a megkérdezettek közül talán kettő tudott arról, hogy mi van ott, s ebből a kettőből az egyikük nem itt született, hanem Erdélyben.

Ennek valóban így kell lennie?

Hol a hiba?

Miért nem ismerik a magyarok azt a csodát, amely nálunk van, amely segítene a fent említett betegségben szenvedőknek fájdalommentes életet élni, kevesebb gyógyszert szedni - ami rendkívüli érvágás ma már a betegeknek - ,megelőzni a csonkolásos műtéteket, és élhetőbbé tenni a saját életüket is, meg annak a kis közösségnek az életét, ahol ez a csoda található?

S tudjátok, mi a legszörnyűbb az egészben?

Hogy ez az intézmény Budapesttől mindössze 130 km-re van!