Igen, sajnos egyre ritkább az ilyen ünnepség kedves Lajos.. Abban is igazad van, hogy
felejthetetlen,,,, szinte a Föld felett repdestem mikor megérkeztünk a fiamékhoz és a családom 32 tagja fogadott minket. Ezt nem lehet elfelejteni!!!
A meghatottság és az öröm könnyeit nyeltük, mikor a két drága fiúnk felváltva mondtak köszönetet, hogy tisztességben szeretetben felneveltük Őket, (miközben Ők is a könnyeikkel küszködtek) és a 4 unokánkat is minden nyáron nyaraltattuk és sok szeretettel kiszolgáltuk gondoskodtunk Róluk.
Várj még. Veled jön szembe,
Nem vártad, mégis föllebben,
Ints türelemre várva,
A várakozás lángsivatagába.
Meddig tart még a várakozás?
A kérdés görcsös ajkadon,
És könnyed hull szerető arcodon.
Hiszed, hogy vagyok?
Szorítsd össze öklöd nagyon.
Ujjaid közt ujjaim,
Szívedben gondolataim.
Nem gyulladnak ki nagy fények,
A sötétben szeretni nem vétek.
Itt alszik fülünkben a csend,
Milyen jó a jóság, felébreszti lelkünket,
Megérinti szívünket.
Hallgatsz velem, mintha tudnád érdemem.
Álmunk lebeg a felhők felett,
Tenyerünkben az éj csodája lüktet.
A világ vár valamit tőlünk,
Ahogy egy nap minden ifjúra
A szerelem rászakad.
Vigyék terhét a gyönyörnek
És éljék boldogságát a reménynek.
Fénylőn keringjenek,az álomból felébredjenek,
Fejet hajtsanak az úr előtt,
Ki fejükre teszi a virágkoszorút,
Ahogy én is fejedre tettem,
A föld porából felemelkedtem,
Kezedet megfogtam, és tudtam,
A hosszú útra kivel indultam.
Fenyőillat az útszélen,
Boldogság e két szívben.
S ha már nem lesz fény a földön,
Te csak ölelj!
Én a szívedet őrzöm.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!