Az én élettársam is agyi infarktust kapott. Éjjel történt, én a másik szobában voltam, nem ébredtem fel. Elmondása szerint csak lecsúszott a fal mellett, amikor ki akart menni a fürdőszobába. Nem mert szólni, lassan visszaaraszolt az ágyába, és várt reggelig. Nem tudom, hány óra telt el, mikor reggel bementem hozzá, de elmondta, mi történt vele. Normálisan beszélt, de nagyon lassan, és nem birta megemelni a jobb karját, és nem birt megállni a lábán, amikor fel akart állni. Persze azonnal mentőt hívtam bent a korházban megállapították a diagnózist! Később emlékeztem, hogy már egy hónappal ezelőtt is voltak tünetek, amiket nem tudtam mire vélni: úgy beszélt, mint aki részeg, olyan kásásan mondta a szavakat, és furcsán gesztikulált: mint egy balettáncos. Aztán elmúlt, újra rendes volt minden, aztán megint nem, és újra minden oké. Szóval nem voltak egyértelmüek a jelek, de megmaradt bennem az emlék. Most már tudom, ezek jelek voltak, amik elmondása segített az orvosnak a helyes diagnózisban. Azóta párom sokat javúlt, beszéde tökéletes, keze rendesen müködik, csak a jobb lábára nem tud rendesen ránehezedni. Ha így maradna, jó lenne, reméljük a Jóisten kegyelmét! Ennyit rólunk. szeretnék a közösség tagja lenni, mert jó olyanokkal találkozni, akik "belülről" élik át azt amit mi. Köszönöm!

Nagyon igaz ez a bölcsesség.
Köszönöm: Ágnes