- A vallás elveit a Védák határozzák meg, s az ember akkor válik vallástalanná, ha eltér ezek megfelelő végzésétől. Senki sem hozhat létre vallást, ezért a védikus elvek követői elutasítják a kitalált vallási rendszereket. A sastrák szerint ezek az elvek az Úr törvényei és kizárólag csak az Úr határozhat meg ilyen törvényeket. Mivel a Védákat maga az Úr Krsna beszélte el Brahmának - az univerzum teremtő Urának - a szívén keresztül, ezért a Védákat a dharma, vagyis a vallásos elvek alappilléreinek kell tekintenünk. A dharma tehát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen parancsai, s a Védák célja az, hogy megvessék ezeknek az elveknek az alapjait a Legfelsőbb Úr parancsainak megfelelően, Aki nyíltan kijelenti, hogy a vallás legfelsőbb elve nem más, mint meghódolni egyedül Őelőtte. Az Úr Krsna kijelenti, hogy korszakról korszakra megjelenik, ha túlsúlyba kerülnek a vallástalan elvek, hogy helyre állítsa a vallásos elvek tekintélyét, megvédelmezze, és örömet szerezzen bhaktáinak, és hogy elpusztítsa azokat a démonokat, akik szembe szállnak a vallásos elvekkel. E célból a Legfelsőbb Úr személyesen, vagy valamely kiterjedésének kiterjedéseként jelenik meg, vagy valamelyik felhatalmazott képviselőjét küldi el, és nem csak Indiában jelenhetnek meg ezen inkarnációk, hanem bárhol a világban, ahol csak akarja, vagy ahol éppen szükség van rá. Minden inkarnációja, vagy felhatalmazott képviselője csupán annyit mond a vallásról, amennyit akkor az ott élők az adott körülmények között megérthetnek. A misszió mindig ugyan az: az embereket az Isten-tudat felé vezetni s a vallásos elvek betartására ösztönözni. Néha személyesen száll alá, néha hiteles képviselőjét küldi el fiaként vagy szolgájaként, néha pedig bár Ő maga jön, valamilyen rejtett formában jelenik meg. Ezért amikor valaki a szentírásokról, a vallásról vagy mindenki kötelességének elveiről beszél, ezeknek a célja Krsnának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megértése kell, hogy legyen. A vallásos elveknek tehát az a céljuk, hogy általuk megtanuljuk, hogyan kell transzcendentális szerető szolgálatot végezni az Úrnak. Ennek a szolgálatnak mentesnek kell lennie minden önérdektől, és nem szabad, hogy az anyagi feltételek akadályozzák. Az emberi társadalom így minden tekintetben boldog lesz. A bhakti-yoga, vagyis az odaadó szolgálat nélkül nem beszélhetünk vallásos elvekről. A vallásos elvek gyakorlásakor az Isten áll a középpontban. Így a fentiekből láthatjuk, hogy az odaadó szolgálat nélkül az úgynevezett vallásos elvek egyszerűen csak csalások.

- Az emberi élet célja a lemondás az anyagi élvezetről. Ezért a varnasrama (a védikus társadalom négy társadalmi és négy lelki rendjének rendszere) intézmény rendkívül tudományosan van megszerkesztve. A célja az, hogy lehetőséget nyújtson az embernek arra, hogy hazatérhessen vissza Istenhez, amire nincs lehetősége mindaddig, amíg teljesen fel nem ad minden kapcsolatot az anyagi világgal. Általában, ha valaki nem élvezi az anyagi örömöket, nem képes eljutni a lemondáshoz. A varnasrama ezért lehetőséget nyújt a fokozatos felemelkedésre. Fiatal korában az embernek kétségtelenül vannak anyagi vágyai az anyagi érzékek élvezetére, és ha valaki fiatal korában nem elégíti ki teljesen ezeket a kéjes vágyakat, megeshet, hogy ez később zavarni fogja az Úr szolgálatának végzésében. Sok sannyasa (lemondott rend, a védikus lelki élet negyedik rendje) aki nem volt érett, hogy ebbe a rendbe léphessen, és még nem töltötte be anyagi vágyait, zavarodottsága miatt leesik. Ezért az általános folyamat az, hogy az ember végighalad a grhastha (szabályokat követő családi élet; a védikus lelki élet második rendje) és a vanaprastha (az, aki visszavonult a családi élettől; a védikus lelki élet harmadik rendje) életen, végül pedig eljut a sannyasáig, és teljesen átadja magát az Úr szolgálatának. Az írások azonban kijelentik, hogy aki előírt kötelességét nem teljesíti, annak szenvednie kell annak visszahatásaitól. A Bhagavatam viszont megnyugtatja a sikertelen transzcendentalistát, mert még ha el is kell viselnie azokat a visszahatásokat, melyek előírt kötelességei elhanyagolásából származnak, még így sem tekinthető vesztesnek, mert a Krsna-tudatú tettek sohasem merülnek feledésbe, s egy idő után visszatér ezekhez, még akkor is, ha következő életében egy alacsonyrangú családban kell megszületnie. Ezzel szemben, aki szigorúan eleget tesz előírt kötelességeinek, ám nem Krsna-tudatú, nem érhet el semmi jó eredményt az életben. Mindent összevetve, ha valaki komolyan gondolja, hogy ki akar szabadulni az anyag kötelékéből, akkor keresnie kell egy hiteles tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert - akit a Felsőlélek külső megnyilvánulásának kell tekintenie, ezért olyan tisztelettel kell fordulnunk hozzá, mint ahogy a Legfelsőbb Úrhoz fordulnánk -, oltalmat kell kérnünk lótuszlábainál, hogy elérjük az élet végső célját.

- Sokféle vallás és tisztító folyamat létezik, mint például a tudás művelése, a meditáció a misztikus jóga szerint stb., és ezek ugyan az önmegvalósítás különböző szintjeit jelentik, vagyis az Abszolút Igazság egy-egy kis részletét adják és segítenek az önmegvalósításhoz egyre közelebb kerülni - így igen lényegesek, ezért is beszélt Krsna Arjunának a Bhagavat Gitában ezekről -, de aki meghódol Krsna előtt, nem kell ezeket végigjárnia. Ha egyszerűen valaki meghódol Krsna előtt, megmenekül attól, hogy idejét feleslegesen elvesztegesse. Így egyetlen lépéssel megteheti mindazt a fejlődést, amit a többi folyamattal elérhet, és megszabadul minden bűnös visszahatástól. Az Úr Krsna kijelenti, még ha nem is mentes valaki minden bűnös visszahatástól, természetes módon megszabadul azoktól, ha meghódol Előtte. Az odaadás folyamata szerint az embernek csak azokat a vallásos elveket szabad elfogadnia, melyek végül az Úr odaadó szolgálatához vezetnek. Végezheti valaki a társadalmi helyzetének megfelelő kötelességét, ha azonban ezzel nem jut el a Krsna-tudatig, akkor minden tette hiábavaló volt. Mindent el kell kerülnünk, ami nem segít bennünket a Krsna-tudat (Isten-tudat) tökéletes szintjének elérésében.