Máyá, vagyis a tökéletlenség világában - lelki természetéből adódóan -, minden élőlény a boldogságra áhítozik, és ennek megvalósításán fáradoznak. Azonban az élőlények többsége megfeledkezett valódi helyzetéről, kötelezettségéről. Elfelejtettük kik is vagyunk mi, és mi is lenne az igazi életcélunk ebben a világban. Ennek a ténynek fel nem ismerése az oka, hogy a sok próbálkozás után sem érjük el a tökéletes boldogság állapotát. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti (SB 3.30.8. vers magyarázata): „az anyagi világ ideiglenes hely, amely gyötrelmekkel teli. Ebben az anyagi világban nincs boldogság sem egyénileg, sem család, a társadalom vagy az ország szempontjából. Ha valami a boldogság címszava alatt történik az szintén illúzió. Ebben az anyagi világban a boldogság a szenvedés hatásának sikeres semlegesítését jelenti. Az anyagi világ olyan, hogy ha az ember nem válik agyafúrt diplomatává, élete kudarcra van ítélve.”

   Minden ott kezdődött, amikor még az örök boldogság és tudás birodalmában, a lelki világban voltunk mindannyian az Úr társaságában. Itt a Legfelsőbb, az Úr Krsna örök társaként élhettünk az öregedés, a betegségek és az Úr távolléte okozta szenvedések nélkül, a határtalan, kifogyhatatlan boldogságban.

   Sajnos ebben a tökéletes világban is a transzcendentális élőlények egy részének a szívében megjelentek az irigység egyes jelei Krsna mindenhatósága miatt, hogy miért pont Ő az elsődleges élvező, és miért nem éppen én.

   Feltehetnénk a kérdést, ez hogyan lehetséges, amikor a tökéletesség világáról beszélünk? Minden bizonnyal az Istenség Legfelsőbb Személyisége akaratából, amint azt a Jay és Vijay, a sástrák által alátámasztott hiteles története is mutatja.

   Istenség Legfelsőbb Személyisége látva szeretett társaiban megjelent vágyakat, határtalan szeretetében, a transzcendentális világának egy kis szegletében létrehozott egy helyet, ami a lelki világnak csak egy nagyon torz tükörképe csupán, s melyet máyá, az anyagi világ három kötőereje ural. Ezt a helyet maha-tattvának nevezik. Ebbe az anyagi teremtésbe Krsna kiterjesztette Magát három purusa inkarnáció – Legfőbb Élvező – formában. Fenségének egy része a személytelen Brahmanként nyilvánul meg, amely tulajdonképpen fenségének csak a ragyogása.  Az első purusa inkarnáció Káranodakasáyí Visnu, azaz Mahá Visnu, akinek pórusaiból számtalan univerzum árad ki, amikor kilélegzik, és Ő teremti meg az anyagi összetevők összességét. Belégzésekor viszont az univerzumok és vele minden élet elpusztul. Ekkor az anyagi megnyilvánulás szünetel. Ő a kárana, azaz az okozati óceánra fekszik, ahonnan az anyagi természetre veti pillantását, és pillantása révén megtermékenyíti azt. A Purusa minden egyes univerzumba behatol, mint Garbhodakasáyí Visnu. Gabhodakasáyí Visnu testéből áradó víz félig megtölti az univerzumot, s Ő ráfekszik erre a vízre. Köldökéből hajt ki egy lótuszvirág szára, mely lótuszvirág szárának gyökerét a lelkek vágyának talaja táplálja, s a virágon megszületett az Úr Brahmá – Krsna akaratából -, az élőlények atyja és az irányító félistenek mestere, akik az univerzum rendjének tökéletes megtervezésével, működtetésével törődnek.

   Garbhodakasáyí Visnutól ered Ksírodakasáyí Visnu, aki az élőlények Paramátmája. Ő minden szerves és szervetlen anyagi dolog Paramátmája, vagyis Felsőlelke.

   Az Úr korlátlan energiájával, és tökéletes tervei által létrehozta ezt a kis világot nekünk, ahol a négy yuga – a Satya, Tréta, Dvápara és Kali korszak – van örök körforgásban, mint a naptári hónapok váltakozása. Itt megpróbálhatunk uralkodni az anyagi természet felett, és kipróbálhatjuk, milyen lehet élvezőnek lenni.

   Amikor leestünk az anyagi világba a számításainkat az húzta keresztül, hogy minőségileg ugyan egyek vagyunk Krsnával, vagyis minden olyan tulajdonság meg van bennünk, mint Őbenne – ezért Istennek képzeljük magunkat -, azonban mennyiségileg nem. Az élőlények Krsna fenségének csupán csak a 78%-át érhetik el, tehát semmiképpen nem kerülhetünk az Ő helyzetébe. Olyan ez, mint az óceán és az óceán kis cseppje közötti különbség. Az Úr határtalan energiáját nem zabolázhatjuk meg mi egyéni lelkek, mint az óceán kis cseppje, vagy mint egy hatalmas erdőtűz apró kis szikrája. Krsna valója annyira hatalmas, hogy az emberi elme számára teljességgel felfoghatatlan. Olyannyira, hogy még a legnagyobb szentek és a hatalmas félistenek sem tudják teljesen megérteni örök fenségét.

   Így hát mi, egyéni lelkek belegabalyodtunk a máyá három anyagi kötőerejének fogságába – ami a jóság, a szenvedély és a tudatlanság formájában nyilvánul meg -, mivel az anyagi energia is a Legfelsőbb egyik energiája, egy alacsonyabb rendű energiája. Máyá hatása alatt az élőlényekre a hibák, az illúzió, a csalás és a tökéletlenség jellemző. Krsna azonban kegyéből mindig megadja a lehetőséget, hogy kiszabadulhassunk az örök kárhozat világából, a samsara körforgásból. Minden korszakban megjelenik, hogy segítsen az elesett lelkeknek, és hogy örömet szerezzen bhaktáinak, és minden korszakra más és más folyamatot ad meg, melyet követve elérhetjük a felszabadulást, szerencsésebb esetben vissza is térhetünk Hozzá örök hajlékára. Vannak esetek, amikor nem Ő jön el, hanem az egyik részleges kiterjedése vagy valamelyik meghatalmazott örök társa. Ily módon több hiteles tanítványi láncolat jött létre, melyek utasításainak folyamatát követve az élőlények elérhetik a tökéletességet és a felszabadulást.

   Most a Kali yugában élünk, ami a nézeteltérések és viszálykodások kora és a legsötétebb a négy korszak közül. Ebben a korban kerülnek háttérbe leginkább a vallásos elvek és tombol az önzés, az egoizmus és a mély tudatlanság. Azonban egy különleges, szerencsés korszak ez a mostani, mert nem csak a Kali korszaka előtt, az átmeneti időszakban jelent meg a tizenkilencedik és a huszadik inkarnációban az Úr, mint Balaráma és az Úr Krsna Vrsni családjában, a Yadu dinasztiában Nanda maharaja és Dévakí fiaiként Vrndávanában, hogy megszabadítsa a Földet a terhétől, hanem Phláguni Purnimá estéjén - 1407 Sakábda évében, ami a keresztény időszámítás szerint 1486 februárjának felel meg – az Úr Caitanya Maháprabhu a bengáli Srídáma Máyápurában, Navadvípa egyik negyedében, amikor akaratából épp holdfogyatkozás volt.

   Krsna közvetlenül az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége, Balaráma pedig az Úr első teljes megnyilvánulása. Krsna örök barátjának Arjunának beszélte el a Bhagavad- gítát a Kurksetrai csatában – kb. 5000 évvel ezelőtt -, hogy segítse vele az élőlényeket. A Bhagavad-gítá, mivel Ő beszélte el nem különbözik Krsnától, ezért olvasása, tanulmányozása nagy lelki potenciával bír.

   Srí Caitanya Maháprabhu az eredeti Úr Krsna, valamint gyönyörenergiája és örök társa Srímatí Rádhárání – aki nem különbözik Tőle, mégsem lehet azonosnak tekinteni Vele – együttes megjelenési formája. Srí Caitanya, az Úr transzcendentális imádatának legmagasabb és legkiválóbb szintjét hirdette, amelyet Vrndávana leányai valósították meg a legjobban az Úr iránti tiszta szeretet formájában. Amikor megszületett, egész Indiában a Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare szent hangjától zengett. Az Úr már gyermekkorától a szent név fontosságáról prédikált. Történt ugyanis, amikor anyja ölében sírdogált, körülötte az asszonyok tapsolva énekelni kezdték a szent nevet, s Ő nyomban abbahagyta a sírást. A fiatal lányok néha abban lelték örömüket, hogy sírásra fakasztották az Urat, hogy aztán a szent név éneklésével elcsitítsák. Srí Caitanyát fiatal korában Nimáiként ismerték. Ezt a nevet édesanyjától kapta, mert egy nimba fa alatt született szülei házának udvarában. Caitanya Maháprabhu a szent név fontossága mellett nagyon fontosnak tartotta, hogy mindenkit oktassunk, s emeljük fel a gosvámík – aki uralkodik elméje és érzékei fölött – kimagasló szintjére. Ezért megalapította a hiteles tanítványi láncolatok egyikét, a gaudíya vaisnava tanítványi láncolatot.

   Az élőlények, mivel nem ismerik fel eredeti helyzetüket a kötőerők miatt, annak ellenére, hogy kemény küzdelmet folytatnak a természet legyőzése érdekében, egyre inkább függésbe kerülnek tőle.

   A Hare Krsna mahá-mantra az a transzcendentális folyamat, amely segít felébreszteni eredeti tiszta tudatunkat, a Krsna-tudatot. Ez a tudat az élőlény eredeti tiszta energiája. Amikor a transzcendentális hangot halljuk a tudat újjáéled. A sástrák – kinyilatkoztatott szent írások, például a Védikus írások – azt mondják, hogy az úr szent neveinek sértés nélküli éneklése képes kiszabadítani az elesett lelket az anyag kötelékéből. Az Úrnak számtalan neve van mind Indiában, mind Indián kívül, s mindegyik egyformán jó, hiszen mindegyik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelöli. Szent nevében benne van minden jó szerencse az élőlények számára, s e neveket felruházta minden energiájával, s a rájuk való emlékezést nem korlátozzák merev szigorú szabályok. De mivel erre a korszakra ez a tizenhat név különösen ajánlott - mint, ahogy azt az Úr Srí Caitanya megadta -, meg kell ragadnunk az alkalmat, és a nagy ácárják – lelki tanítómester, aki példamutatással tanít – nyomdokaiba kell lépnünk, akik sikert értek el a sástrák előírásainak betartásával.

   Tehát a meditációnak ezt a legegyszerűbb módszerét ajánlják a szentírások erre a korszakra, hogy az odaadó szolgálat útjára léphessünk. Ha az odaadó szolgálat útjára lép az élőlény, idővel Krsna kegyéből a bhakti-lathá – odaadás növénye – fejlődése mellett megjelennek az odaadó szolgálattal automatikusan velejáró melléktermékek – gyomok -, mint a siker, gazdagság, hírnév stb., s ha nem vagyunk elég figyelmesek vagy ha nem megfelelő cél vezérel minket – minthogy Krsna örök szolgái vagyunk -, s az Ő örömére kell cselekednünk, akkor a gyomok egyre erősebbek lesznek, így a bhakti növénye elszárad a gyomok között.

   Van egy bizonyos viselkedésminta, amelyet követve valóban tökéletessé válhatunk. Vagyis tiltott a húsevés, a szerencsejáték, a törvénytelen nemi élet és a mámorítószerek használata. A folyamattal együtt járó melléktermékeket pedig nem kell elutasítanunk, hanem meg kell próbálnunk azokat a Legfelsőbb örömére felhasználni. Mert az emberi létforma arra van, hogy a Legfelsőbb Brahmanról érdeklődjünk. Ebben a létformában nyílik lehetőség a 8400000 létforma közül arra, hogy megértsük a legfelsőbb Brahmant, és túl kell lépnünk az állatvilágban is jelenlévő evés, alvás, párzás és az önvédelem problémáinak megoldásán.

   A nehézséget az okozza, hogy az embereket senki se tanította meg erre az egyszerű filozófiára. Sajnos szép számmal akadnak olyan valláshirdetők is, akiket téves gondolatok vezérelnek, vagy önző érdekből cselekszenek, és nem tudják, vagy nem is akarják tudni, hogyan lehet az élet végső kérdését megoldani, s így ők is az érzékkielégítés bizonyos formájára igyekeznek megtanítani az embereket.

   Az anyagi életfelfogás során az érzékkielégítésbe merülünk, mintha csak alacsonyabb állati szinten élnénk.

   A szentírások azt mondják, amikor leesünk a lelki világból, mindannyian Brahmáként kezdjük a pályafutásunkat máyá világában. Innentől kezdve általában egyre inkább belebonyolódunk az anyagi kötőerők szövevényébe, és életről-életre csak bolyongunk az univerzumban az egysejtűtől kezdve, az emberi létformáig. A sástra azt mondja, hogy 8400000 létforma van, ebből 400000 emberi létforma. Így hát, ha valakit nagyon leláncoltak a kötőerők, akkor sok-sok millió életen keresztül újjá kell születnie a különböző létformákban, hogy felismerje eredeti helyzetét, hogy ő az Úr örök szolgája. Ezért, ha valaki kicsit is intelligens és meg akar szabadulni a szenvedéstől, oltalmat kell keresnie egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábainál. Mindazoknak, akik komolyan gondolják, hogy ki akarnak szabadulni az anyagi világ kötöttségéből, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás révén oltalmat kell keresniük lótuszlábainál.

   Egy lelki tanítómester akkor válik alkalmassá feladatára, ha a gondolkodás és a logika útján megértette a szentírások végkövetkeztetéseit, és így képes másokat is meggyőzni róluk. Az ilyen kiváló személyiségeket, akik minden anyagi felfogást félretéve az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltalmába ajánlották magukat, hiteles lelki tanítómesternek tekintjük. Mindenkinek igyekeznie kell, hogy találjon egy ilyen igaz lelki tanítómestert, s így teljesítse élete misszióját, azaz a lelki boldogság síkjára emelkedjen. A tanítványnak a tanítómestert nem csupán lelki tanítómesternek kell tekinteni, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is, mert ő Krsna külső megnyilvánulása.

   Bhaktivedanta Swami Prabhupáda egy ilyen lelki tanítómester volt, aki tanítómestere utasítására az 1960-as években Indiából az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy elterjessze a Krsna-tudatot az egész világban.

   A Krsna-tudat semmiféle terhet nem jelent az elme számára. A sok hiábavaló próbálkozás után az érzékkielégítés szintjéről egy kicsit feljebb emelkedve az elmélkedés köt le minket, és azon kezdünk töprengeni, hogy hogyan szabadulhatnánk meg a szenvedésektől, az anyag szorításából. Az elmélkedések után, amikor már valaki kellő intelligenciával rendelkezik, meg akarja találni minden ok legfelsőbb okát. Ezután a lelki megértés következik, felülemelkedve az érzékek, az elme és az intelligencia szintjén, és ha ez megtörtént, akkor transzcendentális szinten áll. A Hare Krsna mantra éneklése lelki szinten történik, s így ez a hangvibráció felülemelkedik a tudat minden alacsonyabb rendű rétegén, az érzékek szintjén, az elmebeli spekuláción, az intellektuális szinteken egyaránt. A transzcendentális hang automatikusan a lelki szintről érkezik, ezért éneklésében minden előzetes képzetség nélkül bárki részt vehet. Fejlettebb szinten, aki lelki megértéssel rendelkezik, már ügyelnie kell arra, ne kövessen el sértéseket a Szent Név éneklése közben. Aki túlságosan az anyagi világ rabja, annak egy kicsit tovább tart, hogy elérje a kívánt színvonalat, de még ő is gyorsan felemelkedhet a lelki szintre.

   A mahá-mantrában a Hare szó az Úr energiájának megszólító esete, a Krsna és Ráma szavak pedig magát az Urat szólítják meg. Krsna és Ráma egyaránt a legfelsőbb gyönyört jelenti, Hará pedig az Úr legfelsőbb gyönyörenergiája. Az Úrnak a legfelsőbb gyönyörenergiája segít abban, hogy elérhessük az Urat. Gyönyörenergiája vagy Rádháráni az a személy, aki még Krsna figyelmét is fel tudja kelteni. Így hát Rádháráni kegyét kell elnyernünk ahhoz, hogy Krsna felfigyeljen ránk.

   A mantrázás lelki segélykiáltás az Úrért és energiájáért, hogy megvédelmezzék a feltételekhez kötött lelket.

   Ebben a korban nincsen a lelki megvalósításnak egyetlen módszere sem, amely olyan hatékony lenne, mint a mahá-manra éneklése:

Hare Krsna Hare Krsna

Krsna Krsna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráma Ráma Hare Hare