Az ember szabad akarata és képességei

 Ebben a kérdésben, mely az egyházban mindig sok vitát szült, azt tanítjuk, hogy az emberek háromféle állapotát és helyzetét kell tekintetbe venni.

1. Milyen volt az ember a bűneset előtt? Először, hogy milyen volt az ember a bűneset előtt, tudniillik igaz és szabad, aki mind a jóban megmaradhatott, mind a rosszra elhajolhatott. De a rosszra hajlott, és így mind magát, mind az egész emberiséget bűnbe és halálba sodorta, amint előbb mondottuk.

2. Milyen volt az ember a bűneset után? Ezután azt kell tekintetbe venni, hogy milyen volt az ember a bűneset után. Nem vétetett el ugyan értelme és akarata, nem is változott teljesen kővé vagy fatuskóvá, de előbbi tulajdonságai annyira megváltoztak és meggyengültek benne, hogy többé nem képes arra, amire 17 képes volt a bűneset előtt. Értelme elhomályosult, akarata pedig szabad akaratból szolgaivá lett, mert a bűnnek szolgál; nem akaratlanul, hanem akarva. Hiszen valamit nem akaratlanul tenni annyit jelent, mint akarni. 3. Az ember önként cselekszi a rosszat. Tehát ami a rosszat, vagyis a bűnt illeti, az ember nem Istentől vagy az ördögtől kényszerítve, hanem önként cselekszi azt, és ennyiben teljesen szabad akarata van. Ha pedig – amint gyakran látni – Isten az ember leggonoszabb cselekedetei és tervei véghezvitelét meggátolja, ezzel még nem szűnt meg az embernek a rosszra való szabadsága, mert Isten a maga hatalmával azt hiúsítja meg, amit az ember egyébként szabadon elhatározott. Mint ahogy József testvérei szabadon határozzák el József elpusztítását, de nem tehetik meg, mert Isten másként látta jónak.

4. Az ember magától nem képes a jóra. A jót és az erényeket illetően pedig az ember értelme önmagától nem ítél helyesen Isten dolgairól. Az evangéliumi és apostoli Szentírás ugyanis mindenkitől, aki üdvözülni akar, újjászületést kíván. Ezért az Ádámtól való első születés nem használ nekünk az üdvösségre nézve. Pál apostol szerint érzéki ember nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait stb. (1Kor 2,14) Ugyanő másutt tagadja, hogy önmagunktól alkalmasak volnánk valami jót gondolni (2Kor 3,5). Ismeretes, hogy az akarat vezére az ész, vagyis az értelem, de mert a vezér vak, világos, hogy mire jut az akarat. Ennélfogva a még újjá nem született embernek nincs semmi szabad akarata a jóra, nincs semmi ereje a jó véghezvitelére. Az Úr így szól az evangéliumban: Bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek (Ján 8,34). Pál apostol szerint pedig a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti (Róm 8,7).

5. A tudományokra való képesség. Egyébként a bűnbe esett emberből a földi dolgokra vonatkozó értelmi képesség nem hiányzik teljesen. Isten ugyanis az ő irgalmasságából meghagyta a szellemi képességet, bár az ugyan távol áll attól, amely a bűneset előtt volt az emberben. Isten parancsolja, hogy elménket kiműveljük, s egyúttal talentumokat és előmenetelt is ad hozzá. És nyilvánvaló, hogy a tudományokban Isten áldása nélkül semmire sem jutunk. A Szentírás Istentől származtat minden tudományt. Még a pogányok is leleményes isteneikre vezették vissza a tudományok eredetét.

6. Milyenek az újjászületett emberek képességei, és hogyan lehet szabad akaratuk? Végül meg kell vizsgálnunk, hogy az újjászületetteknek van-e szabad akaratuk és milyen határig? Az újjászületésben a Szentlélek megvilágosítja az értelmet, hogy Isten titkait és akaratát megértse. Az akaratot pedig a Szentlélek nemcsak megváltoztatja, hanem fel is ruházza képességekkel, hogy önként akarja és tehesse a jót (Róm 8,1–9). Ha ezt nem fogadnánk el, megtagadnók a keresztyén szabadságot, és behoznók a törvény alatti szolgaságot. A próféta szerint is így szól Isten: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be (Jer 31,33; Ez 36,26–27). Az Úr is ezt mondja az evangéliumban: Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (Ján 8,36). Pál is így szól a fi- 18 lippiekhez: mert néktek adatott a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette (Fil 1,29). Továbbá: meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig (Fil 1,6). Valamint: Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből (Fil 2,13).

7. Az újjászületettek cselekvőleg működnek, nem csak szenvedőleg. Úgy véljük azonban, hogy itt két dolgot kell szem előtt tartani. Először azt, hogy az újjászületettek a jó választásában nemcsak szenvedőleg vesznek részt, hanem cselekvőleg is. Ugyanis Isten indítja őket arra, hogy saját maguk cselekedjék azt, amit cselekszenek. Helyesen említi azért Augustinus, hogy Istent a mi segítőnknek mondja a Szentírás. Márpedig csak annak lehet segíteni, aki tesz valamit. A manicheusok megfosztották az embert minden cselekvéstől, és mintegy kővé s fatuskóvá tették.

8. Az újjászületettekben erőtelen a szabad akarat. Másodszor szem előtt kell tartani, hogy az újjászületettekben megmarad az erőtelenség. Mivel ugyanis bennünk lakozik a bűn, és a test életünk végéig a Lélek ellen törekedik, az újjá- születettek nem tudják akadálytalanul véghezvinni azt, amit elhatároztak. Ezt az apostol megerősíti a Róm 7-ben és Gal 5-ben. Szabad akaratunk tehát erőtelen az ó ember és a velünk született emberi romlottság élethossziglan bennünk levő maradványai miatt. Minthogy pedig a test erői és az ó ember maradványai nem olyan hathatósak, hogy teljesen kiolthatnák a Lélek munkáját, ezért a hívek szabadnak mondhatók, de csak úgy, ha megismerik erőtelenségüket, és semmit sem kérkednek szabad akaratukkal. A hívő léleknek ugyanis mindig figyelembe kell vennie azt, amit Augustinus olyan gyakran hangoztat az apostol nyomán: Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) Ezekhez járul, hogy amit elhatároztunk, nem teljesül azonnal, mert a dolgok kimenetele Isten kezében van. Ezért kéri Pál az Urat, hogy tegye szerencséssé az ő útját (Róm 1,10). Már csak ez okból is erőtelen a szabad akarat.

9. A külső dolgokban szabadok vagyunk. Egyébként senki sem tagadja, hogy külső dolgokban mind az újjászületett, mind az újjá nem született embernek van szabad akarata. Mert az embernek más élőlényekkel (melyeknél nem alábbvaló) közös az a tulajdonsága, hogy egyes dolgokat akar, másokat nem akar. Szólhat vagy hallgathat, elmehet hazulról vagy otthon maradhat stb. Ámde itt is mindig figyelembe kell vennünk Isten hatalmát; ennek tulajdonítható, hogy Bálám nem juthatott el oda, ahova akart (4Móz 24), s a templomból visszatérő Zakariás nem tudott megszólalni, amikor akart (Luk 1).

10. Eretnekségek. Ebben a kérdésben elítéljük a manicheusokat, akik tagadják, hogy a jó emberben szabad akarat következménye a gonosz. Elítéljük a pelagiánusokat is, akik azt mondják, hogy a megromlott embernek elegendő szabad akarata van a jó cselekvésére. Mindkettőjüket megcáfolja a Szentírás, amely az előbbiekhez így szól: Isten az embert igaznak teremtette (Préd 7,29), az utóbbiaknak pedig ezt mondja: Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (Ján 8,36).