Csak a főnök engedélyével szabad dohányozni
munkaidőben.

2008. április 25. péntek   Mfor-cikk.

Bár a gyakorlat mást mutat, a jogszabályok szerint a

munkavállaló csak a munkáltató engedélyével

szakíthatja meg dohányzással a munkaidejét. Ezt csak a

munkaközi szünetben tehetné meg, ami nyolc órás munka

esetén egyszer húsz percet jelent. Egyebek között ez

hangzott el egy csütörtöki konferencián, ahol a munka-

és pihenőidő szabályait ismertették.

Dohányzás csak engedéllyel
Sokszor még a legtapasztaltabb hr-szakembereknek is

nehézséget okoz, hogy eldöntsék, valójában mi tartozik

a munkaidőbe, és mit is kell beleszámolni a

pihenőidőbe. Ezért fontos, hogy a jogszabályokat

pontosan ismerjék, és a módosításokat folyamatosan

nyomon kövessék. Bizonyos munkaügyi kérdésekben

sokszor azért is nehéz dönteni, mert a törvényi

rendelkezés pontatlan vagy hiányos.

A jogszabály például az előkészítő és befejező

tevékenységek esetében is hiányosan fogalmaz, nem

mondja meg, hogy pontosan miket kell ebbe

beleszámítani. A gyakorlat azonban már kimunkálta,

hogy mik is tartoznak valójában ide. Azokról a

tevékenységekről van szó, amelyek a munkakörhöz

kapcsolódnak, és a dolgozó a munkavállaló külön

utasítása nélkül is kénytelenek azokat elvégezni –

közölte Pál Lajos ügyvéd a Rodin Munkaidőkeret, a

munka- és pihenőidő szabályai című konferenciáján.
Munkaidő

Eszerint a munkaidőbe tartozik bele, amikor a

gépkocsivezető az autó műszaki állapotát ellenőrzi,

átveszi a fuvarlevelet, megtankol vagy kitakarítja a

kocsit. De ilyen tipikus tevékenység a kereskedelemben

a hűtőpult feltöltése és a kitakarítás is.

Utazás és átöltözés: mi számít bele a munkaidőbe?

Korábban számos vita volt arról, hogy az átöltözés

előkészítő, befejező tevékenységnek tekinthető-e, ma

azonban az állandó bírói gyakorlat azt mutatja, hogy

ezt nem számítják ide. Ez esetben azonban vannak

kivételek, például a vegyiparban, az egészségügyben

vagy az élelmiszeriparban, amikor az előírt

védőruházatot kötelező a munkavállalónak viselni.

Az utazással töltött idő általában szintén nem

tartozik a munkaidőbe, kivéve ha telephelyről megy

valaki a munkavégzés helyére, vagy például a

szervizelési munkák esetén is beszámítják. Korábban

bizonytalanság volt a készenlét esetében, azonban mára

a törvénybe belekerült, hogy ez nem számít

munkaidőnek, és erre az időtartamra készenléti díj

jár. Ugyanakkor ha a munkavállaló már a munkahelyéről

utazik tovább, az már munkaidőnek tekintendő.


Vidéki utazások esetén a szokásos munkakezdés

időpontjától kell számolni a munkaidőt. Vagyis ha

valakinek fél hétkor kell elindulni, de nyolc órától

szokott dolgozni, akkor csak nyolctól jár a rendes

munkabér, az előtte lévő időtartamra pedig a személyi

alapbér negyven százalékát kell fizetni. A külföldi út

esetén viszont a pihenőnapokra – például hétvégére –

nem jár díjazás.

A munkaközi szünet szabályozása

A munkaközi szünetre az a főszabály, hogy nem számít

bele a munkaidőbe, ugyanakkor ettől munkaszerződésben,

kollektív szerződésben el lehet térni. Munkaközi

szünet akkor jár, ha a napi hat órát meghaladja a

munkaidő, minden további három óra után plusz egy-egy

szünetet kell biztosítani. Napi 12 óra munka esetén

így három szünet jár.

A gyakorlattal ellentétben dohányozni is csak a

munkaközi szünetben lehet, munkaidőben a munkavállaló

engedélyét kellene kérni erre. Több munkáltatónál

olyan megoldást találtak ki erre, hogy a dohányosok

számára több munkaközi szünetet biztosítottak, de

mivel ez nem számít bele a munkaidőbe, így tovább kell

tartózkodniuk a munkahelyen.

A törvény szerint munkaközi szünetre legalább húsz

percet kell biztosítani, ennél hosszabbat a munkáltató

egyoldalúan nem rendelhet el. A jogszabályban

előírtaktól azonban a munkaszerződésben vagy a

kollektív szerződésben el lehet térni. Egy óránál több

viszont nem lehet a munkaközi szünetek együttes

időtartama.

És ezt  tapasztalatom  szerint  kevesen  tudják.