PATER  ANIANUS

Magyar országon enyhe az ősz.  1829 szeptemberében azonban a szokottnál is melegebb és szárazabb volt az időjárás. A Duna partján fekvő „három folyó városa” Győr bizony

régen várja már az esőt. A Káptalan domb, a püspöki kastély kertjében sárga, vöröses

színekben pompáznak még a fák, de leveleik kókadnak már.

A francia csapatok már vagy tíz éve elvonultak, de az általuk felrobantot erődöket

alig egy néhány éve kezdték csak bontani. A városban vezető keskeny utcákat sűrű por

lepi. Az iskolába igyekvő diákok-mintha kedvük tellene benne –rúgják maguk előtt a port. Sietnek, néhány perc és becsöngetnek az iskola kapuján.

A bencés gimnázium fizika szertárában PATER ANIANUS- vagy, ahogy felszentelés óta

szolitják dr. JEDLIK ÁNYOS ISTVÁN tanár úr – már kora hajnal óta dolgozik.

A minap került  Schweigger Journal, amelyben igen érdekes beszámolókat olvasott.

PATER  ANIANUS, vagy nevezzük a jövőben Jedlik tanár úrnak, a különböző könyvekben és folyóiratokban leirt kísérleteket általában, megismételi, s ha összevág

tananyagával, a diákoknak is bemutatja. A győri bencés gimnázium diákjai-ha szabad ezt a kifejezést használni, a modern fizika kis tudósai. Nem egy esetben többet tudnak

mind  a külföldi tudósok, akik gyakran sokkal későbben értesülnek a világban folyó kísérletekről, mind a Jedlik  tanitota győri fiatalok.

A koppenhágai egyetem fizikatanárának, Oerstednek cikkében szereplő kísérlete:

„ha villamos áramtól átjárt drótot közelítünk lebegő mágnes tűhöz, a mágnes kitér, illetve

ha erős mágnes jut árammal telített dróthoz, a drót kimozdul helyéből” néhány napon át

ismételgette, a maga szerkesztette eszközökkel. A fizikai eszközök előállítása külön szenvedélye

a fiatal tanárnak.

Tegnap óta azonban egy új eszközzel próbálkozik, a multiplikátorral. Erről is az

Schweigger Journalban olvasott. Ez a kis szerkezet egy kör alakban összecsévélt

drót, amelynek közepén mágnes tű libeg. Ha áramot bocsájtanak át a dróton, a mágnes tű kitér. Már vagy ötvenszer kapcsolta be   a kis eszközt, mikor a tű egyszer átfordult.

Ez még kora este történt s majd éjfélig próbálkozott, hogy az áram

be – és kikapcsolásának lendületével a többszöri átfordulását elérje. Jedlik tanár

lefekvés után általában olvasott még. Ez éjjel azonban, ahogy magára húzta a takarót

elfújta a gyertyát, az álom még elkerülte. Gondolatok úszkáltak agyában… a mágnes tű körbe forog. S ha mágnes tű helyet-elektromágnest alkalmazna… s ha a ki- és bekapcsolást nem kézzel végezné, hanem azt maga a gép végezné, akkor… állandó forgást lehetne elérni… aztán egy kereket látott, amely körbe forgott a battéria adta áramtól. Hogy menyit aludt az éjjel, nem tudta Menyit álmodott és menyit álmodozott ébren.

Nem is sejtette, de hajnalban már talpon volt, és egy cseppnyi fáradsága sem érzet.

Egy huszonkilenc éves fiatalember könnyen átvirraszt egy éjszakát, s most hajnal óta

tekeri a drótot a sokszorozó és a forgórészre. A drót meneteket deszkalapocskára

csévéli szorosan és gondosan, majd összeköti cérnával, hogy szét ne essen és fa talpraerösiti. A forgórészt a fa talp aljába vert szög helyére illeszti és újával meglendíti.

A kiegyensujozot belső forgórész a lendületöl körbe pörög, aztán egy kicsit billegve, tántorogva lelassul és megáll.

Jedlik a polcról levesz egy galván elemet. Kiönti tartalmát és friss kénsavas vizet tölt a pohárba. a cink és a réz lemezt is kicseréli, azután a felujitot telepkétdrotját bekapcsolja

a kis készülék csatlakozó zsinórjaihoz… Épen nyolc óra van.a közeli templom harang

ütései idehallatszana, s az iskolai szolga is megrázza a csengőjét kezdődik a tanítás.

A szerkezet belső elektromágnes rudacskája megmozdul, aztán először lassan, majd egyre gyorsulva forog… forog körbe, most már egyenletesen.

Jedlik felpillant az órájára. Öt perccel múlt 8 óra, kezdődik a tanítás. Mit csináljon, kapcsolja ki a szerkezetet? Olyan szépen forog, vagy hagyja így? Feláll, még egy pillantást vet a körbeforgó készülékre, végig simítja reverendáját és elhagyja a szertárat.

Az osztályban csend van Jedlik tanár úr nemszokot késni, a diákok óra elölt mindig

csendben várják fizikatanárjukat. Jedliket szeretik tanítványai. Nemcsak azért, mert a fiatal paptanár érdekes előadásai, kísérleti érdeklik őket, ha nem azért is, mert – ahogy

maguk között mondták ----„nemül a papi trónon”, vasárnap kirándul a környékre,

magas egyenes alakja fel – feltűnik a város könyvesboltjaiban, s az ilyen véletlen találkozások alkalmával mindig közvetlenül, kedvesen beszélget diákjaival.

Az osztály felálásal üdvözli. a kórusban mondott „Laudetur…” után gépiesen válaszolja

Az „Ín aeternum”-ot, s azonnal beszélni kezd. Ma szokatlanul monotonon adja elő az anyagot, meg-megáll az ablaknál kinéz. A tanterem ablakából átlátni a fizika szertár ablakába, de csak a csillogó ablaküvegre látja, hogy a szertárba mi történik azt nem. Vajon forog - e még a szerkezet? Legsziveseben abbahagyná az órát, visszaszökne a szertárba, de a papi ön megtartoztatás, a  önfegyelem visszatartja. Az óra pedig lasaban múlik, mind máskór… Aztán végre megszólal az óra végét jelző várva-várt csengő. Jedlik összekapja jegyzeteit, és szapora léptekkel hagyja el a tantermet. Reverendája csak úgy lobog utána, ahogy végig siet a fojoson. Szertár előtt egy pillanatra megáll, aztán hirtelen kinyitja az ajtót. Halk zúgást hal, mintha egy légy zümmögne az ablaküvegen. Szerkezet még forog… forog, mintha sosem akarná abbahagyni.

Leül a kis asztal mellé, onnan nézi a kis forgó alkotmányt. Az elöte fekvő jegyzet papírra

Lassan felírja, az egyik elektromágnes a másik elektromágnes körülforoghat.

Mielöt a ludtolát leteszi, vékony vonalat húz a jegyzet alá. A kis szerkezet pedig forog.

Jedlik fel áll, a készülék fölé hajol. A forgórész enyhe szelet csap az arcába. Könny szökik a szemébe, felötlik elöte egy forgó kerék, olyan amilyet álmábalátot. Egy forgó kerék, amely egy másik kereket hajt, munkát végez!

Igen munkát végeztetni az elektromos erővel. Ez a következő feladat. És a fiatal bencés pap Pater  Anianus, dr. Jedlik Ányos István a bencés gimnázium fizika tanára önmagában fogadalmat tesz: Isten szolgálata mellet most már a tudományt is szolgálni fogja.

És Jedlik Ányos István dr. e fogadalmát is betartotta. Az első elektromágneses motor megszerkesztése után az elektromos Dinamó gép elvét fedezte fel, s elkészitete a világ

első dinamóját. Jedlik azonban korán fedezte fel a dinamót, fejletlen magyar ipar

nemtudot mit kezdeni a találmánnyal, így hát elveszett. Hat évvel később az iparilag fejlet

Németországba Siemens újra feltalálta a dinamót, is így az neve ment át a köz tudatba

mint a dinamó feltalálóé. Jedlik galvántelepeivel, optikai rácsaival és ezek készítésére

szolgáló osztó gépével tét külföldön is ismerté nevét.

Életét azok a szavak jellemzik a legjobban, amelyeket néhány nappal halála elölt mondott:

„ Életem hosszúvolt, de a munka sohasemfárasztot”