Számos helyen és különböző formában fogalmaztam már meg véleményemet magáról a horgászatról, a horgásztársadalomról, a megfelelő gazdálkodásról és a Merenyei Horgászparadicsomról - mert okkal adhatjuk neki ezt a jelzőt.

A beszélgetések során érik az embert olyan ingerek, amik arra késztetik, hogy megossza véleményét szélesebb körben, hogy minél több horgász érezhesse azt, ami az idő múlásával egyre ritkább lesz, és egyre kevesebb helyen lehet érezni - "haza megyek Merenyébe" ! Nem csupán szójáték, és természetesen nem földrajzi értelemben kell hazának tekinteni, nem egy otthon, hanem egy család, aki ott vár ránk, akiknek egy része komoly munkával és áldozatos hozzáállással teszi kellemesebbé és felszabadultabbá a pihenésünket, ott tartózkodásunkat. És van egy része a családnak, akik vendégként, szinte hetente késztetést éreznek arra, hogy találkozhassanak elsősorban egymással, a vízzel, azzal a látvánnyal, illattal, széllel, napfelkeltével, naplementével, ami csak ott Merenyén olyan.

Rohanunk nap, mint nap. Mindenki hajszolja magát, a munka és pénzkeresés az, ami a legfontosabb részét és legtöbb idejét tölti ki az embereknek. A megélhetés és a jobb, színvonalasabb élet az, ami ösztönössé teszi bennünk ez irányú hajlamainkat. A társasági élet, a hobby, a tartalmas szabadidő eltöltése sajnos egyre jobban háttérbe szorul, néha idő, néha az anyagiak hiányában. A családi kör az, ahol feltöltődhetünk energiával. Otthon a családunkban, élvezve gyermekeink őszinte rajongását a világ dolgai iránt. De belül tudjuk, kell egy hely, egy "menedék" ahol felhőtlen, szabad és mindenekelőtt természetesen őszinte közegben vagyunk! A természet gyönyörű egyszerű és apró csodáival magunk maradhatunk, ill. barátainkkal lehetünk. Nekünk ez Merenye!

Tudom, furcsán hangzik, de vagyunk néhányan, akik így gondoljuk. Nem a fejenként elvihető nemes halak darabszáma, méretkorlátozása, vagy az "egyéb" halak elvihető súlyhatára érdekel bennünket. Természetesen nem akarok álszent lenni, hiszen néha elvisszük azt a halat, amit érdemesnek tartunk a kiválasztott recept elkészítésére. De nem megy a hűtőládába, nem "termelünk" piacra, hanem élvezzük a hal becserkészésének különböző módját, a horgászat öröme az, amiért ezt a szép időtöltést választottuk. Nincs vadonatúj pick-up terepjárónk, nem hordunk méregdrága ruhákat, és nincsenek felső kategóriás horgász eszközeink. Tudunk örülni egy szép dévér vehemens kirohanásának a feederbotos horgászat során, egy-egy nagy ponty ellenálló harcának, szájában a felkínált csalival, a süllők semmivel össze nem téveszthető kapásának, ahol a "hosszúra engedett" karika koppan a horgászbot testén, vagy esetleg egy bajuszos harcsa határozott, ellenállást nem tűrő kapására leszünk figyelmesek. Egy biztos. Csodálatos érzés. Csodálatos, hogy a természet egy szelete, a víz és a benne rejlő kivételes és szinte hazánkban egyedülálló halállománya ennyire összetart bennünket. No és az emberség, a természet, a halak iránt érzett tisztelet és alázat. Összefűz embereket, barátságok szövődnek, és számtalan alkalommal találkozik itt rég nem látott horgásztárssal az ember, aki az ország vagy Európa másik tájáról érkezett ide. Legyen pontyhorgász, vagy elszántan a ragadozó halak után kutató sporttárs.. Mindegy. Örülünk, ha látjuk egymást, és örülünk, hogy van egy "sziget" ahol barátokkal, családdal, vagy néha egyedül, de közel kerülünk az általunk annyira szeretett természethez.
Aki még nem tapasztalta meg, annak ajánlom szívből, mihamarabb látogasson el ide. Aki tudja és átélte már a "MERENYEI CSODÁT" annak kívánom, hogy minél többször legyen alkalma újra és újra átélni ezt a csodát!