A fogyasztói szerződések érvényességével kapcsolatos perek bírói gyakorlatában számos jogalkalmazási nehézséget jelentő kérdés merült fel, amelyek megoldása érdekében szükségessé vált egységes jogértelmezés kialakítása.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33.§-ának (1) bekezdése alapján az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a következő

nyilvánítja:

1. A bíróságnak hivatalból kell észlelnie, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül. Kétség esetén azonban a szerződés fogyasztói jellegének a bizonyítása a fogyasztót terheli.

2. Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.

3. Fogyasztói szerződésben az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel valamint az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét a bíróság - a szerződés teljes feltételrendszerének a mérlegelése alapján - akkor állapíthatja meg, ha az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát.

4. Vagyonjogi perekben a pertárgy értéke határozza meg az elsőfokú bíróság hatáskörét akkor is, ha az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes követelésének jogalapját képező, fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt kikötés, illetve általános szerződési feltétel tisztességtelenségére hivatkozik vagy azt a bíróság hivatalból maga észleli.

5.a. Fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye, vagy székhelye szerinti bíróság illetékességének - általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló - kikötése tisztességtelen. A kikötésben megjelölt bíróság saját illetékességének vizsgálata körében a kikötés tisztességtelenségét hivatalból köteles észlelni, de az általános illetékességgel rendelkező bírósághoz csak akkor teheti át a keresetlevelet, ha a fogyasztó - a bíróság felhívására - az illetékességi kikötés tisztességtelenségére hivatkozik.

b. Amennyiben a felperes - ilyen illetékességi kikötés ellenére - a keresetlevelet nem a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bírósághoz nyújtja be, e bíróságnak is - saját illetékességének vizsgálata körében - fel kell hívnia a fogyasztónak minősülő felet, hogy az illetékességi kikötés tisztességtelenségére kíván-e hivatkozni. A bíróságnak ezen nyilatkozat tartalmának megfelelően kell rendelkeznie a keresetlevél áttételéről, vagy a kereseti kérelem érdemi tárgyalásáról.

A kötelmi jogban főszabályként érvényesülő diszpozitívitás alól kivételt jelentő, a szerződési szabadságot korlátozó kogens fogyasztóvédelmi magánjogi szabályok léte abból a felismerésből ered, hogy bizonyos kötelmi jogi relációkban a szerződő felek személyében meglévő lényeges különbségek (eltérő szakmai ismeretek, eltérő információk a szerződés tárgyáról stb.) olyan gazdasági-szakismereti egyensúlytalanságot eredményezhetnek, ami szükségessé teheti a gyengébb szerződéses alkupozícióban lévő fél védelmét. Különösen ilyen helyzet az, amikor az egyik fél egyoldalúan és előre határozza meg a szerződési feltételeket, amelyeket a másik fél - a már említett egyensúlytalan helyzet következtében - nem tud megítélni, vagy nincs arra lehetősége, hogy az egyes feltételek módosítását kérhesse, így olyan feltétel is a szerződés részévé válik, amiről tudja, hogy az rá nézve hátrányos.

Az Európai Unió minden tagállamára kiterjedő irányelvek alkotásával törekszik ezt, a jellemzően a szerződéskötéskor meglévő egyensúlytalan helyzet következményeit ellensúlyozni, a kedvezőtlenebb lehetőségekkel rendelkező fél, a fogyasztó érdekeit védeni. Ezekből a jogi normákból - legáltalánosabb tárgyi hatálya miatt - kiemelkedik a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (a továbbiakban: Irányelv). E jogszabály általános céljait tartalmazó preambulum (9) bekezdése rögzíti azt az elvet, mely szerint az áruk megvásárlóit és szolgáltatások igénybe vevőit meg kell védeni attól, hogy az eladó vagy a szolgáltató visszaéljen hatalmával és különösen az egyoldalú szabványszerződésekkel, valamint az alapvető fogyasztói jogoknak a szerződésekből való tisztességtelen kizárásával szemben kell megvédeni őket. A (21) preambulumbekezdés általánosságban a tagállamok kötelességének nevezi az arról való gondoskodást, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket az eladó vagy a szolgáltató fogyasztóval kötött szerződéseiben, de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket, akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve. A (24) preambulumbekezdés pedig már konkrétan a tagállamok bíróságai és közigazgatási szervei kapcsán mondja ki, hogy megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

Az Országgyűlés több alkalommal (1997. évi CXLIX. tv., 2006. évi III. tv., 2009. évi XXXI. tv.) módosította a Ptk.-t az Irányelv céljainak megvalósítása érdekében. A magyar bíróságok által az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások közül három is kifejezetten az Irányelv és a Ptk. vonatkozó módosításait érintette. Az Európai Unió Bírósága szempontjait is figyelembe véve, a Ptk.-nak az Irányelv rendelkezéseivel és céljaival összhangban történő, egységes értelmezéséhez és alkalmazásához fontos társadalmi érdek fűződik.

1. A fogyasztói szerződés Ptk. 685. § e) pont szerinti fogalmából következően csak az a kötelmi jogviszony minősül ekként, amelyet fogyasztó köt ilyennek nem minősülő személlyel. A Ptk. 685. § b) pontja értelmében fogyasztó az a személy, aki a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból köt szerződést. A fogyasztót azonban nem mindig, hanem csak meghatározott relációban (jogviszonyban), akkor illeti meg magánjogi többletvédelem, ha fogyasztói szerződést köt, vagyis ha a gazdasági élet professzionális szereplőjével áll szemben.

A Ptk. a fogyasztó fogalmát tágabban értelmezi, mint az Irányelv 2. cikkének b) pontja, mert a fogyasztó fogalmát nem korlátozza a természetes személyekre. A Ptk. a fogyasztó magánjogi védelme szempontjából azt tekinti lényegi elhatároló ismérvnek, hogy a jogalany a konkrét szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén belül, vagy azon kívül köti-e meg.

A perbeli jogviszony jogi minősítése a bíróság kötelezettsége. Ennek során a bíróság nincs kötve a felek előadásaihoz, hanem - amennyiben az a rendelkezésére álló adatok alapján lehetséges - külön erre irányuló kérelem, hivatkozás nélkül hivatalból is vizsgálnia kell és meg kell állapítania azt, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül-e vagy sem. A fogyasztói szerződés fennállása objektív szempontok alapján határozható meg, nem feltétel tehát, hogy a szerződő felek ismerjék a szerződés fogyasztói rendeltetését. Ha pl. egy hibás teljesítéssel kapcsolatos perben a bíróság észleli, hogy a perbeli szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatja a feleket a Ptk. 305/A. § (2) bekezdése szerinti fordított bizonyítási teherről. A jogviszony minősítése érdekében azonban a bíróság hivatalból nem rendelhet el bizonyítást. Kétség esetén, vagyis ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az adott jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül-e vagy sem, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatásnak arra kell irányulnia, hogy a bizonyítási teher általános szabályának [Pp. 164. § (1) bekezdés] megfelelően a szerződés fogyasztói jellegét a fogyasztónak kell bizonyítania, hiszen a szerződés ilyenkénti minősítése az ő érdekében áll.

2.A Ptk. 205/A.§ (1) bekezdése alapján általános szerződési feltétel az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Ettől különböző az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre határoz meg. A lényegi különbség közöttük az, hogy az általános szerződési feltétel esetében az egyik fél a szerződési feltételt több szerződés megkötése céljából határozza meg, míg az egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltétel esetében nincs ilyen cél. Az általános szerződési feltételnek nem fogalmi eleme az, hogy ténylegesen több szerződésben is alkalmazták, hanem elegendő, ha az egyik szerződő fél egyoldalúan azzal a céllal határoz meg egy feltételt, hogy azt több szerződésben kívánja használni. Fogyasztói szerződésnek mindkét típusú szerződési feltétel részét képezheti. Szabályozásukban közös, hogy az ilyen feltételt alkalmazó felet terheli annak bizonyítása, hogy az általános szerződési feltételt, vagy az egyoldalúan, előre meghatározott feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e. Ha tehát a felek között nem vitás, vagy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felek között olyan fogyasztói szerződés jött létre, amely egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott szerződési feltételt tartalmaz, vélelem szól amellett, hogy azt egyedileg nem tárgyalták meg. Ezt megdönteni a fogyasztóval szerződő fél csak úgy tudja, ha minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a vele szerződő fél részére ténylegesen fennállt a szerződési feltétel tartalmi befolyásolásának a lehetősége. Ez akkor valósul meg, ha a fogyasztónak reális lehetősége nyílt a szerződési feltételek módosítására, azaz a feltételt előre meghatározó fél ténylegesen is lehetővé tette számára, hogy megfontolás tárgyává tegye annak tartalmát, s azzal kapcsolatban akaratát érvényesítse. Ha a fogyasztóval szerződő fél bizonyítja, hogy a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt akkor az már egyedileg megtárgyaltnak minősül. Nem elegendő a vélelem megdöntéséhez, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok csak azt igazolják, hogy a fogyasztó a szerződést, illetve az annak részét képező feltételeket csupán azok tartalmát megismerve fogadta el.

3. A Ptk. 209.§ (1) bekezdése a szerződési feltétel tisztességtelensége megállapításának szempontrendszerét egységesen határozza meg az általános szerződési feltétel és az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetére. A tisztességtelenség megállapításának két módját ismeri a Ptk.: egyrészt a bíróság mérlegelésére bízza azt, másrészt maga a Ptk., [209. § (4) bek.] illetve a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) nevesít tisztességtelennek minősülő feltételeket.

A mérlegelés során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a szerződésekre vonatkozó diszpozitív szabályokra is, melyek a szerződő felek egyensúlyára, a szerződési kockázatok, jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozott elosztásának elveire épülnek. Tisztességtelenségre utal ezért a Ptk. lényeges diszpozitív szabályaitól való eltérés, vagy a jogok és kötelezettségek olyan meghatározása, amely a szerződés céljának a megvalósítását veszélyezteti.

A jóhiszeműség és tisztesség objektív kötelmi jogi kategória, az általánosan elfogadott etikai követelményrendszert juttatja kifejezésre a szerződései feltételeknek a Ptk. 209. § (1) bekezdésében írt szempontok alapján történő értékelésekor. A bíróságnak mérlegelése során e követelmény mércéjén keresztül a szerződés megkötésére vezető minden körülménynek, a kikötött szolgáltatás természetének és az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy a felek közötti más szerződésekkel való kapcsolatának vizsgálatával kell megállapítania, hogy az adott esetben a szerződési feltétel támasztója a másik fél hátrányára egyoldalúan és indokolatlanul nem idézett-e elő egyenlőtlenséget a szerződéses jogokban és kötelezettségekben [Ptk. 209.§ (2) bekezdés].

A tisztességtelenségnek a jóhiszeműség és tisztesség követelményrendszerén keresztül történő megállapítása mellett, a jogalkotó - kizárva a bírói mérlegelést - kifejezetten is meghatározta azokat a konkrét feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Ptk. 209.§ (4) bekezdése, amely szerint az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető. A Korm. rendelet - nem taxatív módon - olyan szerződési feltételeket nevesít, amelyek minden esetben tisztességtelennek minősülnek (Korm. rendelet 1.§). Felsorol ezen kívül olyan szerződési feltételeket is, amelyek nem feltétlenül, hanem az ellenkező bizonyításáig minősülnek tisztességtelennek (Korm. rendelet 2.§). Mindezek alapján, ha a vitás szerződési feltétel a Korm. rendelet 1.§-ában felsorolt okok egyike miatt tisztességtelen, a bíróságnak nem kell vizsgálnia a Ptk. 209.§ (2) bekezdéseiben felsorolt egyéb körülményeket. Abban az esetben pedig, ha a feltétel a Korm. rendelet 2.§-a szerint minősül, úgy a feltételt támasztó félnek kell bizonyítania, hogy az nem esik a 209.§ (1) bekezdésének hatálya alá.

4. A helyi bíróság hatáskörébe tartozó, fogyasztói szerződésből eredő követelések iránti perekben az alperesi pozícióban lévő fogyasztók az érdemi védekezés keretében gyakran hivatkoznak az általános szerződési feltételek, illetve az egyedileg meg nem tárgyalt kikötések tisztességtelenségére, és így a Ptk. 209/A. § (2) bekezdés szerinti semmisségére. Az sem kizárt, hogy az alperes a semmisség megállapítása iránt viszontkeresetet kíván előterjeszteni. Végül az is előfordulhat, hogy a helyi bíróság hivatalból észleli a kikötés tisztességtelen voltát. A Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja értelmében a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. Ezért felmerül a kérdés, hogy a helyi bíróság dönthet-e olyan kérdésben, amely önálló perlés esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna.

A Pp. hatásköri szabályai a perre állapítják meg a hatáskört, a pert pedig a hatáskör szempontjából a felperes keresete alapján kell minősíteni. Mivel nincs olyan eljárási szabály, ami a hatáskört a védekezés bármely formája szerint állapítaná meg, így a per elbírálása körébe tartozó kifogásoknak (érvénytelenségi kifogás, beszámítási kifogás) a hatáskörre nincs kihatásuk, nem adnak alapot a pernek a megyei bírósághoz való áttételére. A helyi bíróság kötelessége tehát, hogy a kereseti kérelem érdemi elbírálása körében akár az alperes kifogása, akár hivatalbóli észlelés alapján megvizsgálja a szerződési feltétel, kikötés tisztességtelenségét. Ha ezt megállapíthatónak találja, az a kereset részben vagy egészben történő elutasítását eredményezheti, de nem minősül ítélt dolognak a vizsgált szerződési feltétel tisztességtelensége tekintetében.

Ha a helyi bíróság hatáskörébe tartozó, fogyasztói szerződésből eredő követelés iránti perben az alperes viszontkeresetet terjeszt elő az általános szerződési feltétel, illetve egyedileg meg nem tárgyalt kikötés tisztességtelenségének a megállapítása iránt, azt a helyi bíróságnak hatáskör hiányában érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania, és nem rendelkezhet annak a megyei bírósághoz való áttételéről. A Pp. 129. §-ának a keresetlevél áttételére vonatkozó rendelkezése ugyanis viszontkeresetre nem alkalmazható.

5.a) Az Európai Unió Bírósága több ítéletében is vizsgálta a fogyasztói szerződésekben alkalmazott illetékességi kikötéseket. A C-240/98. és C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben 2000. június 27-én hozott ítélet 21. pontjában a Bíróság kifejtette, hogy az Irányelv értelmében vett fogyasztói szerződésben alkalmazott, az eladó vagy szolgáltató által előzetesen megfogalmazott és egyedileg meg nem tárgyalt feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti bíróság illetékes, megfelel mindazon szempontoknak, amelyek alapján az Irányelv értelmében véve tisztességtelennek tekinthető. Ugyanezen ítélet 22. pontjában az Európai Unió Bírósága rámutatott: egy ilyen feltétel következtében az a kötelezettség hárul a fogyasztóra, hogy a lakóhelyéhez képest esetleg távoli bíróság kizárólagos illetékességének vesse alá magát, ami megnehezítheti megjelenését a bíróság előtt. Kis pertárgy értékü perek esetében a bíróság előtt való megjelenésével járó költségek a fogyasztó számára visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon jogvédelméről, vagy a bírósághoz fordulás lehetőségéről. Az Európai Unió Bírósága ezért kimondta, hogy egy ilyen feltétel azon - az Irányelv melléklete 1. q) pontja szerinti - feltételek kategóriájába tartozik, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában.

Ugyanezt erősítette meg az Európai Unió Bírósága a C-243/08. sz., Pannon GSM Zrt. kontra Sustikné Győrfi Erzsébet ügyben 2009. június 4-én hozott ítéletének 40-41. pontjaiban, illetve egészítette ki korábbi határozatainak indokait a 32-33 pontokban azzal, hogy az Irányelv által a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból, akár saját illetékességük vizsgálata során történő megítélésének kötelezettségét is. E kötelezettség teljesítése során azonban a nemzeti bíróságnak az Irányelv alapján nem kell mellőznie a kérdéses feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó a bíróság általi kioktatást követően nem kíván hivatkozni a tisztességtelen jellegre és a kötelező erő hiányára.

Az Európai Unió Bíróságának idézett joggyakorlata egyértelművé teszi a tagállami bíróságok feladatát saját, alávetésen alapuló illetékességük vizsgálata során, valamint megerősíti azt is, hogy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdése és a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelenségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni (relatív semmisség).

Az Országgyűlés a 2009. évi L. törvénnyel módosította a Pp. 41. §-át, így annak (5) bekezdése értelmében - 2009. június 30-a után indult perekben - ha az illetékességi kikötés az általános szerződési feltételek között szerepel, a kikötött bíróság az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson előterjesztett kérelmére a pert - az alperes által megjelölt - a 29-40. §-ok szerint illetékes bírósághoz teszi át tárgyalás és elbírálás végett.

A Pp. hivatkozott rendelkezése nem tesz különbséget a fogyasztói, illetve az annak nem minősülő szerződések részét képező általános szerződési feltételek között. Hatálya nem terjed ki a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott, és egyedileg meg nem tárgyalt illetékességi kikötésekre sem. Fogyasztói szerződés esetén - az Irányelv és az Európai Unió Bíróságának vonatkozó joggyakorlata alapján - a bíróságnak már a tárgyalás előkészítésének szakaszában hivatalból kell vizsgálnia, hogy az illetékességi kikötés a fogyasztóval szerződő fél székhelyéhez, vagy lakóhelyéhez igazodik-e, és ilyen esetben fel kell hívni - határidő tűzésével - az alperest, hogy annak tisztességtelenségére kíván-e hivatkozni. Fogyasztóinak nem minősülő szerződés esetén a bíróságot a Pp. 41. § (5) bekezdése alapján ilyen felhívási kötelezettség nem terheli.

b) Abban az esetben, ha a felperes - ilyen illetékességi kikötés ellenére - a keresetlevelet nem a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bírósághoz nyújtja be, e bíróságnak is tájékoztatni kell a fogyasztót ezen szerződési feltétel tisztességtelenségéről, és felhívni őt - határidő tűzésével -, hogy kíván-e arra hivatkozni. Amennyiben a fogyasztó a határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a tisztességtelenségre nem kíván hivatkozni, a bíróságnak a keresetlevelet át kell tennie a kikötött bírósághoz. Amennyiben a fogyasztó - határidőn belül tett nyilatkozatában - az illetékességi kikötés tisztességtelenségére hivatkozik, a bíróságnak a kereseti kérelmet érdemben kell tárgyalnia.