... és már tudom, hogy mire kell a két lapos tengeri kavics és a kagylóhéj!

a lakkozó ecsetet szappanos kövek közé veszed és kidörzsölöd, akkor ismét használható lesz az ecset.

A fapaletta letisztításához pedig a kagyló recés pengéje a legjobb!

Ezeket miért nem tanítják az iskolában?

A Festőkés

A Place du Tertre-n láttam egy hölgyet, aki egy szál festőkéssel dolgozott. Állt a Montmartre híres terén egy csomó művész és rengeteg tolongó túrista között. Aztán még én is a nyakába lihegtem. Festette a megszokott képeit. Semmi extra, hiszen már a kezében volt az utcarészlet, a szokott színek színek sem okozhattak meglepetést. Az amcsi, német és japán túristáknak tökéletes így is. Csak megjegyzem, hogy ez tényleg jobb vásárfia mint a kínai műanyag fröccsöntöde remeke.

Engem lenyűgözött a technikája. Csak pár szin és egy festőkés. A palettán úgy keverte a késsel a színeket, mint egy mesterszakács a szószokat. Pár vonás... kész az ég a felhőkkel, csak úgy naplementésen. Pár suhintás és kész a háztető az árnyékkal, cseréppel és jöhetnek a falak, ablakok és az utcakövek. Aki megérdemli annak szőlőlugas és lámpaoszlop is jár.

Ezekre a festőkre sok mindentlehet mondani, de az nem kétséges, hogy technikájuk az van és türelmük. Napi 8-10 óra a téren, esőben vagy tűző napon. Tolongó, izzadt túristák lökdösődve, hangoskodva kíváncsiskodnak és a magam fajta még beszélgetni is akar!