Szomorú vasárnap száz fehér virággal
vártalak kedvesem templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánat,
szomorú vasárnap.
Ősz van és peregnek a sárgult levelek,
meghalt a Földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
Hiába sírok és hiába szenvedek,
meghalt a Földön az emberi szeretet,
nincs többé szeretet.
Csak álom, hazudd azt, csak álom.
És mondd, hogy az ég, milyen szép, milyen kék.
Mondd, hogy vársz még.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánat,
szomorú vasárnap.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!