Napjainkban azt tapasztalom, hogy érzékelhető egy olyan törekvés, amely igyekszik a másfél évszázados török uralomról idealizált képet festeni. Ezzel szemben viszont a korabeli dokumentumok megszámlálhatatlan sokasága tanúskodik arról a mérhetetlen rombolásról, emberi szenvedésről,-amelyett-az-Oszmán-Birodalom-szabadított-országunkra.                                                                                                                  -   -Ismert körülmény, hogy az ország három részre szakadt: Királyi Magyarország Habsburg fennhatóság alatt és az Erdélyi fejedelemség, ami a török adófizető, Török Hódoltság az Oszmán Birodalom részeként. Itt a szultán teljhatalmú helytartója a mindenkori kinevezett Budai pasa volt.                                                                                                                                          Katonai világhatalommal álltunk szemben, amelynek a hadi potenciáljával nem tudtuk felvenni a versenyt. Három indíték miatt jöttek ide: leigázni, birodalmukba bekebelezni, szent háborút vívni a hitük terjesztéséért.                                                    -                     A török ellensége, pusztítója és elnyomója volt a kereszténységnek.   Díszes templomaink, kolostoraink nagy részét lerombolták, a papok, szerzetesek közül sokat megölték, vagy rabszolgaságba hurcolták. A megmaradt templomaink jelentős hányadát lebontották, mint például a pécsi Szent Bertalan templomot, mely köveiből a Gázi Kászim pasa dzsámiját építették. Amit nem romboltak le azokat saját céljukra me-csetekké, illetve dzsámikká alakították, de voltak olyanok is, amelyeket istállóvá, raktárrá tettek. A magyarok kezén hagyott templomokban a hitüket szabadon gyakorolhatták, de csak ha a hitetleneket terhelő adót megfizették. Budán csak egy templom használatát engedélyezték. A harangozni mindenütt tilos volt. Új templomot építeni nem lehetett. Magyar iskola kevés volt, viszont a kis létszámú törökségnek a dzsámikban írást-olvasást, vallási ismereteket tanítottak. A keresztényeket lenézték, török volt az úr, magyar pedig a szolga. Csak akkor tekintették egyenrangúak az embereket, ha mohamedán hittre tértek. Kultúránkat eltörölték, hiszen a szellemi élet mozgatói, a polgári lakosság, a főúri udvarok egyházi rezidenciák megszűntek.                                                                                        Szomorú sorsú népünk egy ellenséges hatalom anyagi erőforrásául szolgált, mely az adózásban, rabszolga-szedésben és.a rablásokban realizálódott.