"Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és
félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot . Nagy örömmel és
izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa
az új ,,álomautót".

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy
helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel
elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen
lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel
máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog
menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"

,,Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De
a fiúcska így folytatta:

,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a
hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult
gyerek van.

,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult
és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam
megdobni, hogy megállítsam magát."

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a
tolókocsiba.

Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt
emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a
figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk

Fentről halk szelíd hang szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz.. Néha nincs
időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá. Néha
meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az
életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az
amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

"Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak.”

Legfontosabb tanítónk a saját szívünk.
(Cheyenne indián mondás)