Fáj az a szó, mi ki nem mondható!
Csak sebzett lelkünkben tárolható.
Mit ott siratunk, hol senki nem látja,
keservet hozva sötét éjszakánkra.
Nekem fáj... mások meg sem hallanak!
Úgy érzem, lassan a szívem szakad.

Fáj a magány, és fáj a gyötrelem,
féltett nyugalmam már nem keresem!
Vannak dolgok, mit nem közölhetünk,
mert megzavarná baljós életünk.
Hangosan szólnék, de nem tehetem!
Szilánkká zúzná megtört életem.

Titkomat mélyen szívembe zárom...
Eltűnt a mese, megtört az álom!
Válaszra várva csak imádkozom,
lelkem bús terhét vállamon hozom.
Adj erőt, Uram, hogy megfeleljek!
Fájó titkokra - megnyugvást leljek.

Címkék:  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 6 éve

Látta 57 ember.