"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a
tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a
szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte.
....................
..................................
Minden
morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha
nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját
szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy
aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen
mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés
érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy
mit tegyél."
Müller Péter
...
"Furcsa,
ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok
jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán
egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben,
mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az
emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy
ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny
sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket
hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika.
Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk
szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol
egyszer lemaradt."
(Wass Albert)
Kommentáld!