Te asszony, ki mosolyt derít,
És a kútból csókot merít,
Te, kit a szerelem cinkossá kényszerít.
Te, ki az életre figyelsz,
A nevetésre, zokogásra,
A nyugalom zöld világára.
Ki szól, ha a csendet kívánja,
Ki vár a boldog éjszakára.
Te a föld gyermeke,
A hamu édes gyümölcse,
Az égbolt egyetlen tündöklő felhője,
Szívedben lakik minden földalatti lidérc,
A szemed bogarába százezer fény, amíg csak élsz.
Nyújtsd hát a szád, add a kezed,
Egy villanás, és az élet gyönyörét megismered.
Adtál életet, gyermeknek nyugtató meleget,
Adtál tejet és szeretetet.
Adtad a szíved és adtál szerelmet,
Adtál könnyet és adtad az életed.
Karod közé fér az élet,
Mely egy nagy gyümölcsöstál,
Mert az életnek életeddel életet adtál.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!