A mi falunk nem oly híres, nincs is abban nevezetes senki.
A házak is oly kopottak, amilyen egy falun szokott lenni.
Mikor kimentem belőle azt hittem, hogy elfelejtek mindent.
De azért az egy kislányért éjjel-nappal hullatom a könnyem.

Mennék is én visszafelé, nem törtem le a hazai vágyat.
Mások lakják már azóta, a gólyafészkes, nádfödeles házat.
A kispadot se találom, a rózsát is kimetszették régen.
Aki ezt a lakást lakta kint nyugszik a temetőben régen.

Ami öreg Bodri kutyánk ki szokott a faluvégre járni.
Meg-meg áll a keresztútnál, ott szokott ő valakire várni.
Két év telt már el azóta, hogy gazdáját oda kikísérte
És azóta minden este kiballag a faluvégre érte.

Ami öreg Bodri kutyánk még mindig a faluvégét járja.
Jönnek-mennek az emberek, de gazdáját sehol nem találja.
-Gyere haza Bodri kutyánk, a te gazdád nem jön többé vissza.
Valahol az orosz fronton piros vérét idegen föld issza.

Válasz

Nagyon szép .Ez nekem nagyon szív szorító. Köszönöm.

Válasz