Szeretettel.
Szabad-e igy szeretni azt aki már a másé
ha szerelme ugyis csak az őszi hervadásé
szabad-e az éjszakában álmodozni rola
megölelni, megcsókolni, mintha enyém volna?

Szabad-e a házuk előtt órák hosszat járni
szabad-e a szívemet igy elötte kitárni
/:Szabad-e a két szemébe nézni vágyva, kérve?
Tudom, hogy nem szabad, mégis majd meghalok érte!:/

Szerelemből sosem elég,mindig csak az kéne,
Úgy szeretem,úgy kívánom,élek,halok érte.
/:Hogyha párom szerelmesen karjába hív engem,
Akkor nálam nincs boldogabb a földkerekségen.:/

Csak annak szép ez az élet,akinek van párja,
Aki mindig szerelmesen két karjába zárja.
/:Minden este csókkal alszik,reggel csókkal ébred,
Annak aztán igazán csak boldogság az élet.:


Hencidától Bocidáig rajtam cserzi a nyelvét a világ.
Írigylik,hogy vígan élek,így csinálnak örökké galibát.
Jó,hogy én ezt nem bánom,nincs is abból nagy károm.
Míg elunja,míg kifárad,addig a sok kelepelő had járjon!

Hencidától Boncidáig súgnak-búgnak felőlem eleget.
Bólogatnak,mondogatnak,(az) egyik sajnál,a másik kinevet.
Nem veszem hát lelkemre,húzzad cigány kedvemre.
Hencidától Boncidáig ha senki sem kelepelne,baj lenne.

Válasz