Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,

Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj! (este még)

Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más.


Az éjmadár átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.

Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán,(De a dal még...)
Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,
És énnekem csak e kis dal maradt:

Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess
Enyém a könny számomra úgysincs más öröm
Attól se tarts, hogy a kis dal szívemen üt sebet
Te csak dalolj, nevess ki engemet.


(Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess,Elmúlt a nyár.....

Elmúlt a nyár, szívünk regénye véget ért,
emléke már, a messzi múltba tér.
Két árva könny, suttogja még csupán,
hogy visszajön, megint egy délután.

A nyári szél, bezörget kinn az ablakon,
hozzám beszél, de némán hallgatom,
A szél dalol, az őszi pára száll,
ki tudja hol, ki tudja merre jár.

Tapsolj, mulass, légy víg szeles,
Nehogy sírass, nehogy könnycseppet rejtegess.
Ne gondolj rám, elmúlt a kurta könnyes kis regény,
Álmodd csupán, hogy vissza várlak én.

Ha visszatér, emlékeink varázsa tán.
S jön egy levél, hogy fáj a bús magány.
Ne hívogass, hiszen hiába vársz, Ne írogass, többé már nem találsz.

Az őszi szél, zenélne kinn az ablakon
Ha megjönnél, , megiont egy bús napon.
Az ablakon, bezúgna rád a szél,
S az asztalon, már várna egy levél.

Tapsolj mulass, légy víg szeles,
Nehogy sírass, nehogy könnycseppet rejtegess,
Ne gondolj rám, elmúlt a kurta könnyes kis regény,
Álmodd csupán, hogy vissza váűrlak én.

Tapsolj mulass, légy víg szeles,
Nehogy sírass, nehogy könnycseppet rejtegess,
Ne gondolj rám, elmúlt a kurta könnyes kis regény
Álmodd csupán, hogy vissza várlak én!Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,

Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj! (este még)

Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más.


Az éjmadár átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.

Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán,(De a dal még...)
Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,
És énnekem csak e kis dal maradt:

Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess
Enyém a könny számomra úgysincs más öröm
Attól se tarts, hogy a kis dal szívemen üt sebet
Te csak dalolj, nevess ki engemet.


(Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess,Elmúlt a nyár.....

Elmúlt a nyár, szívünk regénye véget ért,
emléke már, a messzi múltba tér.
Két árva könny, suttogja még csupán,
hogy visszajön, megint egy délután.

A nyári szél, bezörget kinn az ablakon,
hozzám beszél, de némán hallgatom,
A szél dalol, az őszi pára száll,
ki tudja hol, ki tudja merre jár.

Tapsolj, mulass, légy víg szeles,
Nehogy sírass, nehogy könnycseppet rejtegess.
Ne gondolj rám, elmúlt a kurta könnyes kis regény,
Álmodd csupán, hogy vissza várlak én.

Ha visszatér, emlékeink varázsa tán.
S jön egy levél, hogy fáj a bús magány.
Ne hívogass, hiszen hiába vársz, Ne írogass, többé már nem találsz.

Az őszi szél, zenélne kinn az ablakon
Ha megjönnél, , megiont egy bús napon.
Az ablakon, bezúgna rád a szél,
S az asztalon, már várna egy levél.

Tapsolj mulass, légy víg szeles,
Nehogy sírass, nehogy könnycseppet rejtegess,
Ne gondolj rám, elmúlt a kurta könnyes kis regény,
Álmodd csupán, hogy vissza váűrlak én.

Tapsolj mulass, légy víg szeles,
Nehogy sírass, nehogy könnycseppet rejtegess,
Ne gondolj rám, elmúlt a kurta könnyes kis regény
Álmodd csupán, hogy vissza várlak én!

Válasz