Szeretettel:Mikor néha késő őszi estén
lombtalan fák közt orgonál a szél
Eszembe jut egy szép tavaszi emlék,
egy régi vágy olyankor újra él
Az álmaimat elvitték az évek,
a sóhajom ki tudja merre szállt.
Amikor néha hátra, hátra nézek,
fáj, hogy mindennek vége már.

Nekem már nincsenek álmaim,
nekem már nincsenek vágyaim
Én az élettől semmit sem akarok.
/Mindegy hogy ősz van, vagy szép tavasz
Nekem már mindkettő ugyan az
Többé szeretni senkit már nem tudok.

Engem megcsaltak mindig az álmok
Én a májustól semmit se várok
Nekem már nincsenek álmaim
Nekem már nincsenek vágyaim
Én az élettől semmit sem akarok.

Hiába hűtlen elrepült a május,
Elhervadt rég a réten a virág
a nyárral együtt messze száll a vágyam
A boldogságunk összetört, zihált.
Hová tűnt a nyár, az ifjúságom
Hol az a kedves régi szép szempár
Dér csípte lombon bús magányban járunk
Kár hogy elmúlik minden ugye kár.

Nekem már nincsenek álmaim,
nekem már nincsenek vágyai
Én az élettől semmit sem akarok.
Mindegy hogy ősz van, vagy szép tavasz
Nekem már mindkettő ugyan az
Többé szeretni senkit már nem tudok

Engem megcsaltak mindig az álmok
Én a májustól semmit se várok
Nekem már nincsenek álmaim
Nekem már nincsenek vágyaim
Én az élettől semmit sem akarok.

Válasz