Dr.T.Túri Gábor:

Válasz Plósz Sándor “A Szent Korona, mint a Habsburgok koronája?” c.cikkére

Hoszpodárné Gócza Andrea jóvoltából egy érdekes és igen fontos levél került a kezembe Plósz Sándor tollából.

“Az Osztrák Pénzverde új százeurós névértékű érmét bocsátott ki, mely a magyar Szent Koronát ábrázolja. A 16 grammos, nagy tisztaságú aranyból készült érme november 10-én került forgalomba Ausztria bankjaiban, érmeboltjaiban, üzleteiben, 615 eurós ajánlott áron. A Szent Koronás osztrák érmét hightech dombornyomással készítették, 30 ezer példányban maximálva kiadását.” – írja a szerző és már elöljáróban hozzáteszi, hogy: “Az érme a "Habsburgok koronái" című sorozat egyik darabjaként jelent meg - csakhogy a magyar Szent Korona soha nem képezte az uralkodóház tulajdonát.”

A szerzőnek, az ezzel a jogos észrevételével kapcsolatos e-mail üzenetét és az arra kapott válaszát, most a hitelesség szempontjából közzéteszem:

-
"From: Plósz Sándor [mailto: plosz@t-online.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. ]
Sent: Wednesday, September 21, 2011 9:16 AM
To: ' kozkapcsolat@kum.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. '
Subject: Közérdekű felszólalás
Importance: High

Tisztelt Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Hölgyem/Uram!

Avval a kérdéssel fordulok önökhöz, hogy a T. Külügy milyen lépéseket tett az osztrák történelem és jelképhamisitás ellen.
Tisztelettel felhivom a figyelmüket a kötelességükre!

Konkrét válaszukat az előirt időn belül elvárom!

Tisztelettel
              Plósz Sándor
              magyar állampolgár

----- Original Message -----
From: Hagymási Tünde Dr.
To: ' plosz@t-online.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. '
Sent: Wednesday, October 12, 2011 2:49 PM
Subject: KÜM válasz - 100 eurós aranyérme

Plósz Sándor úr
plosz@t-online.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.

Tisztelt Plósz úr!

Hivatkozva „A Szent Korona, mint a Habsburgok koronája” témájában írt megkeresésére az Osztrák Pénzverde által kibocsátott a Szent Koronát ábrázoló száz euró névértékű aranyérme kapcsán az alábbi tényeket és információkat ajánljuk szíves figyelmébe:
Az Ön által hivatkozott pénzérmét az Osztrák Pénzverde öt érméből álló sorozata harmadik darabjaként bocsátotta ki 2010-ben. Az aranyérmét nyilvánosan a magyar Országgyűlés épületében - a Szent Korona őrzési helyén - mutatták be először 2010. november 2-án, november 9-én pedig a bécsi magyar nagykövetség épületében. Ez utóbbinak az apropója az volt, hogy az érme hátoldalán Mária Terézia királynő látható, aki a ma nagykövetségként funkcionáló épület, az egykori Magyar Udvari Kancellária belső kialakítását jelentős mértékben finanszírozta.

A sorozat „A Habsburgok koronái” nevet viseli. Az érme ismertetőjében az szerepel, hogy a korona 1551-1918 között az osztrákok „birtokában” volt. A megfogalmazás kétségtelenül pontatlan, mindesetre tulajdonlásról – amint azt Ön által hivatkozott írás állítja - nincs szó. Az ugyanakkor történelmi tény, hogy több évszázadon keresztül Magyarország királyai a Habsburg-család soraiból kerültek ki, akik egyúttal más országok államfői funkcióját is betöltötték. A monarchiák korában ezt a megkoronázás, illetve az adott ország koronajelvényeinek viselése fejezte ki, amire a „Habsburgok koronái” elnevezés tömören utal. Az üzleti életben, sajtóban nem ritkák az ilyesfajta félreértésre okot adó leegyszerűsítések, ebből azonban helytelen lenne levezetni azt a következtetést, hogy a hivatalos osztrák történetírás kétségbe vonná a Szent Korona magyar eredetét és mivoltát. Ezzel összefüggésben érdemes utalni arra: Ausztriában is használatos és bevett az a megfogalmazás, miszerint a Magyar Királyságot és a hozzá tartozó részeket a „magyar Szent Korona országai”-ként említik.

Az érme bemutatásának menetrendje, a helyszínek, a kölcsönös tájékoztatás és az együttműködés az Osztrák Pénzverde és a bécsi magyar diplomáciai képviselet között egyértelműen mutatja, hogy nem merült fel osztrák részről kisajátítási törekvés. Az érmével szimbolizált történelmi sorsközösség szerepeltetése nem csupán egy közös történelmi korszakot jelenít meg, de a közös európai kulturális gyökereket is.
Megköszönve levelét további történelem-feltáró és kutató munkájához jó egészséget kívánok.

              Budapest, 2011. október 6.

Üdvözlettel:
Gergály-Lukács Éva
a Közkapcsolati Iroda vezetője "

Eddig az idézet.

Ez a leközölt Plósz  Sándor cikk engem is, mint gondolom minden történelmi felelősségtudattal rendelkező magyar embert meglepett.

Meglepett azért, hogy a Magyar Külügyminisztérium ilyen summásan próbálta elintézni

az ügyet és meglepett azért, hogy a mai nemzeti kormányunk alatt ilyen megtörténhet.

Nagyon bízom benne, hogy itt a Külügyminisztérium részéről egy tévedés esete áll fenn és ezt hamarosan korrigálni is fogják.

Viszont nem lepett meg az ügy azért, mert ez az egykori osztrák “sógortól” úgy látszik egy bevett szokássá vált.

Bevett szokássá vált, hogy a magyar tulajdonokat egyszerüen osztráknak keresztelik át és úgy terjesztik a világ elé.

Ez történt a tőzsgyökeres magyar szürkemarhánk “elhonosításával”, ugyanúgy, mint Burgenlanddal, amely a prospektusokban és az ismertetőkben, mint “puszta” van ugyan megemlítve, de anélkül, hogy előtte állna, hogy magyar...Így idővel a felnövekvő új nemzedék, már sejteni sem fogja, hogy ez a terület egykor Magyarország része volt és hogy a puszta, az egy magyar fogalom....Ettől kezdve lesz egy osztrák puszta is....

Ez történt a Gerbau cukrászdával, amely mint osztrák alapítású cukrászda került bemutatásra, a Wiener Schnitzel-lel, amelyet pedig Eszterházy herceg készíttetett először, mint magyaros ételmeglepetést a császárnak, a kastélyában tett fogadása során. Szemérmetlenül ez is “Bécsi szeletként” került a köztudatba (mert ez a magyar rántott hús a császár kedvenc étele lett).

De folytathatom Liszt Ferenccel, aki az osztrák információk szerint Burgenlandi születésű német zeneszerző, egy szóval sem megemlítve, hogy amikor megszületett, akkor Burgenland még nem is létezett. De ezt úgy leírni, hogy “A mai Burgenland területén, az egykori Nyugat-Magyarországon született” azt ne is várjuk el az egykori “sógortól”. Ugyanígy nem szabad meglepődnünk, hogy amikor tavaly a Haydn-év volt Ausztriában, akkor mindent telekürtölt az osztrák sajtó azzal, hogy a nagy komponista Burgenlandban, pontosabban Eisenstadt-ban élt és itt írta meg élete legfontosabb műveit. De azt ,hogy az a bizonyos Eisenstadt előzőleg Kismarton volt, és a környéke 1000 évig a Magyar Királyság szerves része volt, és hogy Haydn a nagy sikereit, a bőkezű magyar mecénásnak Eszterházy hercegnek köszönhette, és ez az akkori magyar terület jelentette számára a világot jelentő szinpadot, azt sehol sem olvashattuk.

Mondom ezért nem lepett meg az osztrákok viselkedése.

Csak vigyázzunk, nehogy egy két évtized múlva ez történjen a Koronánkkal is, és úgy beszéljenek a Magyar Szent Koronáról, hogy az a Habsburgoknak köszönheti a rangját és európai elismerését.

Mert ha így lenne, akkor bizony nem kell sokáig várnunk és ez a Korona is odakerül azok közé a kincsek közé a Bécsi Burg Kincseskamrájába, ahol sok magyar emlék alussza örök álmát.

Aztán gyermekeink gyermekei, ha ezt a koronát meg akarják látni, akkor belépőjegy ellenébe megnézhetik Bécsben. Ott, ahol ki lesz állítva Attila kardja is, “Nagy Károly király kardja” felirattal, és a Nagyszentmiklósi Aranykincs (jelenleg a bécsi Szépművészeti Múzeumban látható), amely a múzeum leírása szerint Románia területén talált avar munka  és harmadikként majd ott fog állni egy korona, egy ferde kereszttel a tetején és aláirva, a “Habsburgok egyik koronája”. Ha unokáinknak szerencséje lesz, akkor a teremőr majd esetleg még halkan hozzá fogja tenni, “hogy egyes heves vérű magyar hobby történészek szerint ez egykor a magyarok Szentnek nevezett Koronája volt” és majd sokatmodó tekintettel mosolyra fogja húzni a száját....

Az, hogy az ilyen rémálmok valójában nem is olyan légből kapottak bizonyítja a három évvel ezelőtti weimári látogatásom feleségemmel, a Liszt Ferenc múzeumban.

A magyar eredetre ott is csak az a két magyar koszorú emlékeztetett, amelyet a rendezők a teremben hagytak. Mikor a csoport egyik német tagja megkérdezte, hogy milyen nemzeti szalag van a koszorúba fűzve, akkor az idegenvezető hölgy azt válaszolta, hogy mindig jönnek ide bolgár csoportok, akik ezeket a nemzeti zászlókat ide elhelyezik, mert a bolgárok köztudottan nagyon tisztelték Lisztet.

Amikor megkérdeztem, hogy nem gondolja-e, hogy a piros-fehér-zöld, az a magyar lobogó színe, akkor egy magát jól értesültnek tartó látogató megjegyezte, hogy  Bulgáriának is ez a három szín van a lobogójában és minden bizonnyal tévedek, hiszen a teremben lévő idegenvezető nyilván jobban tudja... Amikor aztán a feleségem minden csitítása ellenére megkérdeztem, hogy akkor miért írta azt a számtalan  magyar tartalmú és indíttatású művét, mint például tíz fölötti számú az “Ungarische Rhapsodien”-eket, vagy a “Missa solemnis”-t, amit az Esztergomi Bazilika felszentelésére írt, vagy az”Ungarische Krönungsmesse”-t, vagy az Árpádházi Szent Erzsébetről szóló oratóriumát a “Legende von der heiligen Elisabeth”....akkor erre azt válaszolták, hogy nemzeti oldalról közelítem meg a kérdést. Ès a téma ennyiben is maradt. Csak remélni tudom, hogy ma már legalább a kitett koszorúkra és szallagokra azt a választ adják, hogy azok magyarok.....

Ezért, a fent leírtak miatt érdemes mégegyszer végiggondolni, amit Plósz Sándor írt a Külügyminisztériumba, és azt amit ez a Minisztérium, hivatalos válaszként hozzá visszaküldött.

Szégyenlem magam, hogy egy olyan nép fia vagyok, amelynek a vezető szervei így reagálnak egy jogos észrevételre.

Egyébként Gergály-Lukács Éva válaszának az a mondata emelte meg legjobban a vérnyomásomat, amelyben ezt írja végső konklúzióként: “...helytelen lenne levezetni azt a következtetést, hogy a hivatalos osztrák történetírás kétségbe vonná a Szent Korona magyar eredetét és mivoltát.”

Honnan tudja ezt a levél válaszolója?

Odament hozzájuk és megkérdezte őket?

Vagy talán egy “forró drótot” építettek ki és szeptember 21-től október 6-ig(amíg ezt a választ megírta)  szorgalmasan telefonált a minisztériumból az érdekelt osztrák urakkal, akik végül szemlátomást meg is nyugtatták őt?

Hogy adhat egy hivatalos szerv egy ilyen választ abban az ügyben, amely ország-világ előtt, évtizedekig, de még inkább évszázadokig(ne felejtsük el, pézérméről van szó!) fog egy hamis történelmi tényt, egy hazugságot hirdetni?

Én, a magam részéről személyes sértésnek vettem volna, ha egy ilyen levélválaszt kaptam volna a Minisztériumból egy jogos közérdekű panaszomra, nem is beszélve a következő zárómondatról: “Megköszönve levelét további történelem-feltáró és kutató munkájához jó egészséget kívánok.”

Ez az irónikus mondat mutatja a legjobban, hogy mennyire mindegy a külügyi szerveknek, hogy milyen észrevétel érkezik hozzájuk, nemzeti tartalommal. Hiszen ez a mondat nem jelent mást, mint hogy “irogassál és kutatgassál tovább, jó egészségben, nekünk mindegy, mi úgysem figyelünk oda”

Dr.T.Túri Gábor             2011.10.19