Dr.T.Túri Gábor: Válasz a "Kedves nyugatiak" cikkre

Ugyan Takaró László úrnak írom ezt a választ, de végül is nem tudom, hogy tényleg ő írta-e ezt a cikket, amit egy képzeletbeli, de mégis reálisnak tűnő kínai szájába adott az írója, de most mégis neki írok.

Megmondom öszintén, ahogy  őt eddig megismertem megállapíthattam, hogy  egy (minden valószínüség szerint) igényes és kiművelt koponya….

Sok minden igazság van ebben az írásban is, amit közzétett, de a hangneme az valahogy nem tetszik.

Kicsit alpári. (Ezért gondolom azt, hogy ezt nem is ő írta)

Ez most nem kényeskedés a részemről….

De valahogy az embernek mégis nehezére esik egy ilyen levélre reagálnia.

Természetesen nem is lenne kötelező erre most válaszolnom, de mégis megteszem, mint ahogy mi is bemegyünk abba a kínai árúházba, amelyikben tudjuk, hogy csak gyönge árút fogunk tudni vásárolni…és mégis bemegyünk…. `s mégis bemegyünk!

Csöpög az írás az igazságtól, de mégis azt kell mondanom, hogy a végén átlendül az írás egy arculcsapásba…a magyar ember arculcsapásába.

Aki írta ezt, az kritikának írta a magyarok ellen. Az ellen a magyar ellen, aki igénytelenül vásárol, igénytelenül él és mindent bevesz, amit elétálalnak….

Ez a kritika helyes. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az igénytelenség ebben az esetben a szegénységgel párosul.

Szegénységgel, ami manapság a sorsélménye a magyar nép egyre nagyobb hányadának….

Gondoljunk csak bele.

Az átlag TV néző, nap-nap után, nem hall egyebet a globalizált TV-ben, csak hogy vásárolni, vásárolni és vásárolni.

Ugyanúgy, mint a nyugati sorstársai, akik ugyan egy látszólag jobb világban élnek, de jobbára ők sem kapnak a társadalomtól más lehetöséget időtöltésként, csak a vásárlást.

Ez buzog a fejében, akár akarja, akár nem. Mert manipulálva van, a TV, a rádió, az újságok, vagyis a reklámok útján, amelyeket képzett pszihológusok állítanak össze…..Azért, hogy őt léprecsalják.

Erre mit csinál a szegény magyar családapa, akinek jobb híján,csak egy pár gyűrött Forint van a zsebében (és közben a 14 éves csitri lánya egy adidas cipőért nyúzza), tehát a jóságos családapa, fogja a családját és kimegy a kínai piacra….

…és…kielégíti azt a pszichés kényszerét, hogy vásároljon…

Ezzel nyugalom lesz a családban, a csitri lány megnyugszik (hiszen kapott egy adidas „feliratos“ cipőt) és közben ő maga sem megy tönkre, mert, mivel bóvli árút vásárolt, ez olcsó is volt….és így marad pénze a svájci hitelét tovább fizetni….(pont azoknak, akik tulajdonképpen a reklámokat írják! Vicces! De mégis így van!)

Ezt látom az okának annak, hogy miért „tűri“ meg a magyar ember a kínai árút a környezetében.

De higyék el nekem, pont így van ez a nyugati országokban is. Ott is megveszik ezt a bóvlit, de ott már ez a bóvli sokkal, de sokkal drágább. (Mert ott az a bizonyos „árfekvés“ alkalmazkodott az ottani keresethez.)

De az arányok azonosak.

A kínai mentalításból pedig, szerintem nem kell sokat eltanulnunk, mert anélkül, hogy észrevennénk, bennünk is van eredendően már egy kevés ebből. De azt feltétlenül vegyük át, hogy legyünk udvariasak egymással. Mert ha bemegy az ember egy kínai étteremben, ott szinte tárt karokkal fogadják. Úgy nyugaton, mint Magyarországon. Menjünk csak be egy magyar csárdába, vagy egy németországi “Gasthaus”-ba…Rögtön meglátjuk mire gondolok. Mert boldogok lehetünk, ha észrevesznek bennünket. Ott úgy érzik, hogy örüljünk, mi vendégek, hogy betévedhettünk oda…A kínai az viszont máshogy látja ezt. Ő örül annak, hogy mi betévedtünk oda.

Ezt a mentalítást érdemes felújítanunk bennünk, mert (megismétlem) valahol a lelkünk mélyén ez meg van még bennünk …csak elfelejtettük.

Azt hittük, hogy azáltal válunk nyugativá (mert bizony nyugativá akartak egyesek közülünk válni, ebben nagyon is igaza van ennek a fenti cikknek), hogy durvák vagyunk és nyeglék, valamint hogy nem tiszteljük a másikat.

Legyünk továbbra is olyanok, amilyenek régen voltunk (a betürmkedő nyugati és keleti kultúra nélkül) : vendégszeretőek, barátságosak, próbáljunk meg választékosan beszélni (itt nem a finomkodásra gondolok, de nem kell minden második mondatban valamilyen kacifántosat elrikkantanunk….Mi értelme van ennek?) tehát használjuk a nyelvünket arra, ami miatt megalkottuk, vagyis információ közlésre és érzéseink kifejezésére…Ne pedig alpári szavak gyüjteményének. Magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt.

A beszéden kívül pedig ügyeljünk még az öltözködésünkre.

Nem azt mondom, hogy drága ruhákat hordjunk, hogy “villogjunk” az utcán, hogy milyen jó “kacatban” járunk, hanem arra, hogy ápolt legyen a magyar ember külsője. Ha nincs is pénze, ne járjon szakadt ruhában. Ne lógjon rajta a ruha, mintha csak éppen magára terítette volna. A magyar ember pont arról volt híres a régi leírásokban, hogy finom izléssel öltözködött. Csak nézzük meg a régi főúri, kisnemesi, vagy akár a gazdálkodó földműves népünk öltözködését... Micsoda finomság és gondos szín- és anyag összetétel, a nép minden rétegében!

Épp ezért, állítólag meg is ismerték nyugaton a magyart, a tartásáról és a “kényes” öltözetéről.

Vegyük vissza ezt a szokásunkat!

Nagyobb lesz az önbecsülésünk….

És ha mindezt megszívleljük, nem kell majd arcpirulással eltűrnünk egy ilyen levelet, amelyet ez a “kínai polgár” írt nekünk.

Mi magyarok vagyunk!

Erre legyünk büszkék. Ne hagyjuk magunkat letörni, sem holmi kínai véleménytől, sem pedig  bizonyos budapesti „Nyári Fesztiválok“ hangulatától

Dr.T.Túri Gábor.