Kis türelmet...
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el. Ameddig lelkem ér, oly messze forr Szerelmem, s mélybe és magasba, hol A Lét s a Menny határaira lel. Szeretlek, mint ha hétköznap lehel Békét – ha nap süt, gyertya haldokol. Ahogy a Jogért harcol-robotol A hős, akinek dicséret se kell. Oly lángolón szeretlek, oly vadul, Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány, S ahogy szerettem vesztett, szomorú Szentjeimet – szeretlek én vidám Vagy könnyes arccal, mindig!
14 éve | 0 hozzászólás
Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...
Köszönöm azt, hogy ittvoltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt, és nincs tovább,
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék:
Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már,
Kérlek, újra segíts nekem!
Ha mégegyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél,
Nélküled nem érezhetem.
Bárki mondja, el ne hidd!
14 éve | 0 hozzászólás
"Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok VELED. Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni. Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok VELED. Ha egy nap senkit nem akarsz hallani... Hívj engem. Ígérem, VELED leszek. És ígérem, nagyon csendben. De ha egy nap hívsz...És nincs válasz... Lehet, hogy nekem van RÁD szükségem."
14 éve | 0 hozzászólás
Kívánság. . . .
Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Radnóti Miklós:SZERELMI CIKLUS 1927-28-BÓL
13 éve | 0 hozzászólás
Radnóti Miklós:SZERELMI CIKLUS 1927-28-BÓL
4
Sok szerelmes éjszakán égették
tested dombjai az arcom bőrét
és sok éjszakán égette gyulladt
arcom a tested érzékeny bőrét...
akkor csak ez az izzás volt, ez a
sötét, nagy izzás és hogy messze vagy,
most fojtott illatát is érzem a
szerelmünknek...
jázmin illatuk volt az éjeknek,
a tested is jázmint lehelt, mint a
fehérvirágú bokrok, tavaszi
fülledt éjszakán...
de elmúlt, elmúltak a lihegő
csókok, melyek párája most tudom,
hogy jázmint lehelt és hogyha később
tavasszal érinteni akarom
a tested, vagy csókolni akarom
a szájad, csak egy fehér virágra
kell hajtanom emlékező fejem
és egy bokor illatát kell mélyre
szívnom és újra itt vagy és újra
megölelem fehér, dombos tested,
amelyen annyiszor pihent elfáradt,
szegény, ráejtett fejem...
Címkék:
Tovább