Fogyatékosság = hátrányos?!

Embertársaink közt élnek olyanok is, akik az egészségestől eltérőek, de nem biztos, hogy nem egészségesek, csak más jegyeket hordoznak életük során születésükből vagy sérülésekből adódóan.

Érdemes kategorizálnunk és értelmezni, hogy megértsük őket.

Miért fontos, hogy megértsük őket, tehetjük fel a kérdést.

A válasz egyszerű, mert vannak és köztünk élnek. Vagy öngondoskodók, vagy gondoskodásra szorulnak. Vannak szakmák melyek, ezeknek az embereknek a társadalomba beilleszkedését segítik.

Erre csak kiválasztott elkötelezett emberek képesek illetve azok kevesek, akik maguk is ebbe születtek vagy szocializálódtak testvéreiken, rokonaikon, barátaikon keresztül.

Mivel magam is hátrányos helyzetűként éltem kezdő éveimet, így tudom, hogy milyen megkülönböztetésben részesültem, amiről állíthatom, hogy a sárba döngölő volt lelkileg.

Nekem adódott egy lehetőség a sporton keresztül, hogy adjak sorstársaimnak és vállaltam az iránytű szerepét a rövid együttlétünk alatt.

Kerestem a megfogható, megfogalmazható segítséget, ami még mindig várat magára.

Igazából az ezzel foglalkozók nagy része üzletet lát benne és egy kis része önként vállalja a munkát vagy küldetést. Ezeket nehéz összhangba hozni, mert a pénzt és az ezzel járó dicsőséget szeretik azok bezsebelni, akik dilettánsok vagy jó kapcsolati tőkével rendelkeznek, de aki a valódi munkát végzik, azokon előszeretettel átlépnek és kihagyják a folyamatból őket. Védelem erre nincs, mert végzettséghez kötik s bár tudjuk, hogy az elvégzett munka sikeres, de a papír hiányzik.

5 kategóriába lehetne sorolni a fogyatékkal / hátrányban élőket:

• Testi fogyatékosság
• Érzékszervi fogyatékosság
• Szellemi fogyatékosság
• Hátrányos helyzetűek
• Halmozottan fogyatékosak

A testi fogyatékosság lehet veleszületett vagy szerzett (baleseti).  Itt a végtagoknál tapasztalható hiányosságokkal vagy bénulással születőkre gondolunk elsősorban. Az eredendő funkcionalitásukat nem tudják alkalmazni ebben az esetben. Itt a legsúlyosabb mozgássérült esetében a tolószék segítsége kell.

Az érzékszervi fogyatékosságok is lehet velünk született vagy szerzett. Vakok vagy gyengén látók esetében is kell tennünk különbséget. Illetve a siketségnél is, hogy halláskárosodása milyen mérvű.

A szellemi fogyatékkal élőknél is a született és szerzett tulajdonságok befolyásoló tényezőkké váltak.

Oxigénhiányos, koraszülött stb. és az ezekből adódó viselkedészavarossá vált emberekről van szó.

A hátrányos helyzetűek csoportja is megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.

Ide lehet sorolni azokat az etnikai és szegénységgel küszködő csoportokat, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba és a viselkedésük által hátrányos helyzetbe kerülnek. Itt vegyes fogyatékosságok is fellelhetők gyakori esetekben.

Halmozottan fogyatékkal élők csoportja még nagyobb terhet ró a társadalomra. Itt minden előfordulhat a párosítások a fenti csoportok közt jelenti a halmozottan sérült jelzőt.

Milyen statisztikák vannak, amivel ezeket az embertársainkat figyelni, segíteni tudnánk?

Nekem csak hallomás statisztikám van, ami egy ország népesedését tekintve 6-7-8-10%-ra teszi ezeknek az embertársainknak létszámát. Az életminőségükről személyes tapasztalatom van, ami lesújtó.  Magyarországon az Európai Unióban ezek az emberek sokadrangú polgárok. Holott amikor választaniuk kell, fontosakká vállnak, de utána következő 4 évben egy két napot vagy hetet foglalkoznak velük és letudva ez a réteg.

Ímmel-ámmal írnak ki pályázatokat, amit vagy meg nyernek vagy nem. Kérdezem, hogy ezektől az emberektől milyen pályázatokat várnak mikor mentális-fizikai segítségre szorulnak?

Ki kell mondanunk, hogy a taigetoszi szemlélet működik. Annyira rohanó a civilizált világunk, hogy ezekkel az embertársainkkal nem is érünk rá foglalkozni. Szükséges rosszként adunk nekik valamit és léteznek. Holott a legjobb munkaerő, ami létezik a világon! Ezek az emberek, ha be vannak tanítva, akkor kiváló minőségben elvégzik a munkájukat. Náluk nem divat elmenni a munkahelyekről. Élik a szerény életüket és dolgoznának, és olyan munkát vállalnának, ami megtanulható számukra. Ezek az embertársaink a maguk boldogságát élik. Ezek az embertársaink tudnak szerepet vállalni a sportban is. Remek teljesítményeket, példákat tudnak adni nekünk, ép társaiknak is.

Minden kormánynak ezt felelősen kellene kezelnie és lekövetve, hogy a támogatás hova megy, de ne pályáztassák őket.

Közel 1 millió honfitársunkról van szó!

Egy ernyőszervezetet kellene létrehozni és azokat felhatalmazni és ellenőrizni.

Most egy kis tapasztalatot had osszak meg. Magam is a Bárczi Gusztáv Módszertani Központ jogelődjében végeztem Kaposváron 1966-1974-ig, mint kisegítő iskolás Német István fasor előtte Beloiannisz utca volt a neve. Magyarul hátrányos helyzetűnek ítéltek és oda kerültem. Pedagógiai tévedés voltam-e ezt akkor még a pedagógusok sem tudták, de csak később derült ki, de akkorra már elment a hajó. 8 évet úgy jártam, hogy a legaljasabb szavakat vágták a fejemhez a szembe jövő normál iskolába tartó azonos korú gyerekek, amíg az iskolába értem. Majd átléptem a kapun és egy burok vett körül, ami megvédett és az enyéim közt lehettem. Itt is volt hatalmi harc, de ez általában lerendeződött. A tanár akkoriban adott és adhatott körmöst, tenyérbe ütött a vonalzóval, vagy a férfi tanárok a pajeszt húzták fel s egy kokit nyomtak a fejünkre, de ha rosszabbak voltunk, akkor egy füles is járt hozzá. A szüleink nem rohantak a tanárt feljelenteni, hanem a párját adták a pofonnak, ha elmondtuk, hogy kaptunk. Anyám azt kérdezte volna, hogy miért kaptad a pofont? Erre meg kellett volna mondanom, hogy mert valami rosszat tettem. A mai világot egy kissé elcseszte a normál társadalom ugye. Ritkán harcoltam meg a körmösért is, de sok osztálytársamnak sikerült megküzdenie érte, ez is eléggé elrettentő volt számomra, hogy ne legyek rossz a suliban.

Majd azért növekedtünk és bandáztunk a gyerekekkel és az iskolán kívül próbáltunk királyok lenni. Aztán egy udvari gyomorszájütés leültetett egy oszlop mellé és elgondolkodtam. Sportolnom kell, hogy ezt visszaadjam! Tehát a bosszú vezérelt. Elmentem judozni és egy hónap alatt 8 kg-ot erősödtem és a bosszút elfelejtettem, mert el kellett felejtenem az edzőm utasítására. Azt mondta, hogy amit nekünk mutat, azt nem alkalmazhatjuk sehol máshol csak a Dojoba.

Elkezdtem a judoval foglalkozni, és amikor elkezdtem nem tudhattam, hogy egyszer majd judo edző leszek!

Nem tudtam, hogy egyéni sikereim lesznek a normálak közt, mert nem éreztem magam nem normálisnak!

Aranyjelvényes sportoló és az országban a súlycsoportomban az 5. legjobb lettem.

Majd 23 év kihagyás után visszahívtak a judo sportban, hogy legyek a vezetője Kaposváron.

Az lettem.

Azzá tett a környezetem!

Jó volt az edzőgárda és minden iskolába bejutottunk, de a kollégáknak nem jutott eszükbe, hogy a kisegítő iskolába is menjünk bemutatót tartani.

Nekem eszembe jutott!

Megszerveztem és bemutatót tartottunk és az iskola fele jelentkezett judora!

Kiválogattam a gyerekeket és elkezdtem edzéseket tartani.

1,5 év múlva meghívást kaptunk Ravennába bemutatót tartani. Odaértünk és kiderült, hogy verseny lesz. 6 gyereket vittem és 6 aranyérmesünk lett a nemzetközi viadalon. Ezt a sikert azért értem el, mert magam is közibük való voltam!

Ismertem a vágyukat, tudtam, hogy mit adnak érte és kihoztam belőlük a legtöbbet, amit lehetett!

Ismertem az akkori saját vágyamat, érzésemet és tudtam, hogy mindent megteszek, hogy bekerüljek a társadalomba! Kerestem akkor az elfogadást és adtam évekkel később a gyerekeknek az elfogadást.

Ezek a gyerekek a mai napig judoznak és jól szerepelnek versenyeken.

Mi a keserű a történetben? A normális emberi gyarlóság és a civilizált világ ártalma. Egyszerűen a sikereket irigyelve a maguk módján elvették tőlem ezt a csoportot. Amikor kiderült, hogy nem vagyok közibük való, tehát nem vagyok pedagógus és nincs erről papírom, akkor egyből helyzetet teremtettek és elmartak ebből a közegből és azóta más aratja le a dicsőséget, mert van papírja róla. Mindezt pironkodás nélkül tették, meg és aki átvette a helyemet neki is ez volt a természetes, hogy nálam tanult és lehetővé tettem számára, hogy képezze magát, egyszerűen hátba szúrt és még neki áll feljebb.

Kérdezem ez a normális világ?

Kérdezem, azért mert egyszerű vagyok és őszinte, akkor át kell verni?

Természetesen elvették a kedvemet, de annyira nem, hogy ezt végleg száműzzem magamtól a tanítás vágyát, ami az átadás vágyát is takarja.

Hiszem és tudom, hogyha sikerül egy embernek is annyit adnom, amennyit én kaptam s ő ezt továbbadja, akkor helyesen éltem.

Az egy éves munkámról 3-ad magammal egy publikációt adtunk ki, ami a Fejlesztő Pedagógiában is megjelent 2005 ben, majd a Testnevelési Egyetem könyvtárában is megtalálható volt mindez. Dobrotka Bélaként éltem meg mindezt és vállalom a további sorsomat is, amit Isten szánt nekem. Istennel nagyon jóban vagyok és ez nagy segítség számomra. Bárhova kerülök, ott taníthatok.

Fogyatékosság = Hátrány? A válaszom sajnos igen.

Változtassunk ezen együtt és kérem mindazokat, akik olvassák a sorokat, segítsenek. Közel 1 millió ember szavát nem hallja senki. Én kevés vagyok erre, de amiben tudok segíteni, megteszem, csak induljon el valami pozitív.

Nem biztos, hogy pénz kell sok esetben!

Elég, ha csak hagyják élni ezeket az embereket!

Elég, ha adókedvezményt adnak nekik és megteremthetik a saját lehetőségeiket, amivel boldogabbá teheti 9 millió honfitársuk életét is!

Önfenntartóvá válhatna ez a RÉTEG, ha van kormányzati akarat!

Most itt az idő!

Budapest.2010.05.18.

Dobrotka Béla g-judo sportoktató, masters judo játékos edző.