Már a nevének a puszta említése is bátorít, erőt ad, fényt hoz az életünkbe. Hiszen minden belefér: a felállás, a kiegyenesedés, az újrakezdés, a lendületes haladás. Felemel, és távlatokat nyit. Ennek a bizakodóvá tevő érzésnek a csillogását csak kissé tompíthatja a szorongó félelem: egyáltalán nem biztos, hogy amit óhajtunk, valóra is válik. Ugyanakkor rendkívül fájdalmas, amikor azt érzi, hogy úgy tépik ki a reményét, ahogy a fát szokták. Megtörténhet, hogy amiben az ember reménykedik, annak nincsen semmilyen alapja: jót remél és a rossz éri utol.