Az érzelem szó a legtöbb indoeurópai nyelvben a latin emovere szóból ered, amely az e- (kifelé, ki-) és movere (mozog) szó összetétele. A magyar érzelem kifejezés az érez, igéből származik, amit a nyelvújításkor vezettek be a német Gefühl szó használata helyett. A szó a belső történések jelölésre szolgált. A magyar érzelem kifejezés jelentése a modern pszichológiában leginkább a latin eredetű szóhoz köthető.