Fáj ha látlak,fáj ha érzek,

mindig fáj ha táged nézlek.

Bennem dobog egy sziv,

de mi  értelme már?...ha nincs  igaz boldogság.

Életem értelme...nincs ilyen szó,nincs ilyen beszéd,

Fikarcnyit sem ér az egész!

Illatod számomra maga a menyország,

csodálatos harmat,lelkem mit kiván.

Nappalok és éjszakák váltsák már egymást,

Nem jön álom szememre,nem jön szerete szivemre.

Fáj a gondolat mit eszmém érez,fáj a fájájdalom minden percben,

Kinzás nekem földi létem.

Értelme az életnek...kérdések kérdése.

Élni vagy meghalni....döntse már el valaki.

Rövid az élet hosszú a bánat,

Hosszú a fájdalom ha téged látlak.

A szeme mint ragyogo csillag,

ragyog a szivem alatt..

A rozsa s kehely mely életet ad

...És megpihen a csillagok alatt....