Kis türelmet...
Kis türelmet...
Csak úgy elgondolkodtam itt...
Én már régi, és eléggé aktív iwiw-es vagyok. Néha azon kapom magam, hogy tán túl sok időt is "pazarolok" erre. Épp ezért eldöntöttem, hogy semmilyen más közösségi oldalra nem megyek, mert, az még több idő...
A Network-ot is ige sok ismerősöm "bekínálta" meghívóval. MIndig azonnal, konzekvensen delete gombot nyomtam.
És akkor ma beesik itt a Dalbank, meg Gyantapapi, akivel 1973. óta nem találkoztam személyesen (ő akkor érettségizett, én egy évvel követtem...), és mire felocsúdtam, már be is voltam regisztrálva!
Ez pedig csakis a Dal ereje lehet... (meg talán egy kicsit Kalocsa és a régi "gimiillat" - nem gumiszag! )
Mit gondoltok, létezik ilyen?? Hm... a Dal ereje... Cseh Tamás is tudna erről mesélni... ha még velünk lenne... De hallga csak! Ha csöndes este "fölhallgatsz" az égre, tán meghallod a "meséjét", és megírod az első dalodat...
Én most "bátorításul" ideteszem az első három máig megtartott "gyermekem" szövegét (volt pár egyéb is, de azokat mind lelöktem a "líra Tajgetoszáról" (béke poraikra...):
Bál után
A bál véget ért, egy kopott lemez még forog,
A színpad rég üres, csak a kellékes csoszog.
Ottfelejtve lóg egy magányos mikrofon,
Szendvics szárad el a büféasztalon.
Nem volt nagy siker a bűvész száma sem,
A színes illúzió már nem kápráztat el,
Ám a sztriptíz jól bejött, az mindig izgató,
Ha az igazság meztelen és kézzelfogható.
Valami jobb show kéne már, ami együtt írható,
És az új évadban is még előadható.
Tán egy új dal mondja el és egy jó előadó,
Hogy a szép szó mit jelent és hogy’ fordítható.
A bál véget ért és most üres zsebbel állsz,
(Egy) Taxis integet, de te villamosra vársz.
Eltűnődsz ezen így hétfő hajnalán...
Készül új darab és egy jobb szerep, ...talán...
1987-88. táján
Bohémdal
Ne taszíts még ki a szívedből, bár sokszor bántalak.
Tizenöt éve ha elviselsz, most nem dönthet a pillanat.
Tudom, fáj, hogy az életem csak szárnyalás egy álmon át,
De magasra kell ahhoz szállnom, hogy érezzem a szél illatát.
Lehet, hogy vétek, ha elmegyek és nem zavar a magányod,
De bármilyen messzire vetődöm, utolér a bánatod.
Bocsásd meg ha az álmodás néha tőled elszakít !
Hidd el, a világon túlról is hozzád vezet a híd.
Ne öld ki bennem a szenvedélyt, a lelked tárd felém,
Engedd, hogy legyek, aki vagyok; egy álmodó bohém !
A forrásvizet is a vágya űzi, hogy elérje az óceánt,
Hát hadd játsszam el a szerepemet, mit a sorsom nekem szánt !
Ne mondd ki azt, hogy csalódtál, hogy kihunyt a lángolás !
Várj !... A színdarab véget ér, megérint a változás.
Látod, néha már fáradok, szédít a messzeség,
Az leszek, akit te akartál, csak adj egy kis időt még !
Ne öld ki bennem a szenvedélyt, a lelked tárd felém,
Engedd, hogy legyek, aki vagyok; egy álmodó bohém !
A forrásvizet is a vágya űzi, hogy elérje az óceánt,
Hát hadd játsszam el a szerepemet, mit a sorsom nekem szánt !
CsL/1988. táján
Itthon otthon vagyok…
Sok éve már, hogy a város elrabolt,
De jó természetem rég’ alkalmazkodott.
Nem mondanám, hogy mindig minden rendbe’ van,
De kösz’ szépen - húsz év múltán - jól érzem magam.
Van lakásom, meg használt autóm, nem szégyenkezem,
Viszonylag jól tanul két kamasz gyermekem.
“Barátaim és üzletfeleim” sosem hagynak el,
Felhívnak, ha kell - vagy kellek - , s vacsoráznak velem.
Refr.:
(De) Egy vidéki ház, egy szűk, kis utca százszor eszembe jut,
Itt úgy kérdik, hogy tudni akarják, sorsom merre fut,
És mikor a hegyoldalban a pincesoron közénk ülnek az angyalok,
A lelkem örül, mert ragyog a Nap, hisz itthon… …otthon vagyok.
Csábítottak új hazákba, hívott sok “barát”,
Megkóstoltam franciák és taljánok borát.
Elfogyott a bor, s az ember kijózanodva fél,
Ritkább lett a posta, aztán nem jött több levél…
Refr.:
(De) Egy vidéki ház, egy szűk, kis utca százszor eszembe jut,
Itt úgy kérdik, hogy tudni akarják, sorsom merre fut,
És mikor a hegyoldalban a pincesoron közénk ülnek az angyalok,
A lelkem örül, mert ragyog a Nap, hisz itthon… …otthon vagyok.
Leülök a lépcsőn, figyelem a folyót, a Vén Vándor mesél...
Egy csöndben elcsent gondolattal táncra perdül a szél:
Gyönyörű vágya a víznek is, hogy az óceánba tér,
De forrás nélkül a kis patak a tengerig sose' ér.
Refr.:
(Ezért) Egy vidéki ház…
CsL/1994.
Írjatok (dalokat is!), és a fiatalok merjenek énekelgetni is a tűz mellett. Egyáltalán nem "ciki" a "Tavaszi szél vizet áraszt...", vagy a "Törd a kerítést...", vagy a "Guantanamera", meg a "Száll a 424-es..." sem...
Keblemre cimborák!
Csótilaci
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!