Baráti üdvözlet minden sorstársamnak! Szervusztok Nagymamák!
Mi már tudjuk milyen csoda az Unoka, néha csodálkozunk azon honnan ez a határtalan szeretet, honnan a megújuló erő, hogy játszunk még és még. Van olyan napod amikor nem gondolsz rá, ha több van, rájuk? Nálam még az olyan pillanatok is ritkák. Szerencsés vagyok, az első perctől ott lehetek az Unokáim mellett, főállású Nagyi vagyok. Két fiú, és két lány unokám mellet rengeteg örömben van részem.Életcélom a család öszzetartása, eddig sikerült. Ez kompromisszumokkal jár, amit mi Anyák megtanulunk az évek során. De mennyivel szebb, és nehezebb is nagymamának lenni, mert ugye nem igaz az, hogy "övék" a felelősség! Na itt jön a dilemma! Mit, és mennyit monhatok, hogy a béke is megmaradjon, és a lelkiismeretem is nyugodt legyen, hogy megpróbáltam jó tanácsot adni. Egyáltalán, jó tanács, vagy az az érthetetlen generációs különbség amiben eddig nem hittem?