MINDEN VIRÁGNAK
Minden virágnak minden kis fúszálnak
Jut a napból ,ha több nem,egy sugár
Oh szerelem ,te szívek napja szívem
Egy sugárt tőled hiába vár ?
Nincsen leány ki engemet szeretne,
Nincsen leány ki mondaná nekem:
Hideg világ van lelkedet meghűté,
Jer melegedj föl forró keblemem!
Nincs leány ki mondaná fáradt vagy,
Bocsásd vállamra bágyadt fejedet!
Nincs leány ki véremet lemosná
E homlokról mely megközeztetett!...
Magam vagyok mint szőlő karója,
Melyről le száradt a zöld venyige:
Madár nem száll ,rám csak fölötem rebdes
Sötét eszméim holóserege.
Igy foly le majd az ifjuság ,az élet,
Igy foly le tőlem árván ,egyedűl,
Azt veszem észre csak elfagy vérem
A halál hideg ölelésítűl.
S ha meghalok ,ha megfagyok :
Megkönnyezetlen szemfedő borúl,
S ültetni nem fog senki virágot
A sírra amely rajtam domborúl.
Ott hamvadok egy kopott fejfánál ,
Kopott fejánál puszta domb alatt:
Nő ott kóró ,mert meg nem tapossa,
Nem jő megnézni senki síromat.
Meglátogatni csak te fogsz , hogy elzúgd
Testvéri búdat ,mert hiszen testvére
Voltál te lelkem érzeményinek!
Kommentáld!