Mikor minden könnycsepp elfolyt,
én várok rád nagyon.
A szívem érted lüktet,
és nincs mit sajnálnom.

A lelkemet eltörted,
olyan lassan, de összefort.
Mi ketten voltunk egyek,
és a vége is rossz volt.

Oh, oh, ha tudnád..
Oh, oh, ha tudnád.
Az életem, csak egy véletlen.
A szenvedés, mi hozzá menekült.
A fájdalom, mi lüktett,
Minden napra nehezült.
De ha kérhetem, légy a végzetem.
Gyere adj még egy esélyt.
Hogy ha lélegzem, fogd a két kezem.
Ne engedd, csak adj reményt.

Adj még reményt..

Kik bántottak, nem tudták, hogy ki vagyok.
Egy ártatlan maszk a padláson, magányra hagyatott.
A lelki mérlegnek súlya, úgy nehezedett egyre, újra s újra.
Nem bírom tovább.
Nem lesz már semmi jó.
Csak a társunkban bízunk, ki velünk van, és így a jó.
De ha kérném, hogy légy most velem.
Sírnom kell érted, s nem szégyellem.
De te nem vagy itt, mikor kellesz nekem.
Vesztettem - mondta az élet nekem.