Tudod mért mondja az élet hogy nevess?
Nem gondolkoztál még el rajta soha?
Az sem véletlen mikor szája azt mondja: szeress!
Olyan mintha egy másik dimenzió volna.
Távol és távol, messze a galaxisban,
Elmerengve borús avagy  derűs tájakon,
Váratlanul előugrik egy apró dallam,
Mely füledbe csengi ezt: Álmodom!
Álmaid földjére csöppentél csupán,
Látod milyen érdekes tud lenni ?
Nem kell hogy körbe nézz furán,
Ezek mind az agyad szüleményei.
A te fejedből pattant itt ki minden,
Még az is ami láthatatlannak tűnik,
Ami láthatatlan is előterem hirtelen,
És azt mondja, jellemző...látszik..
Előbb utóbb felébredsz, ez már itt a vége,
Előbb vagy utóbb, de inkább utóbb,
mindennek elérsz a végére,
egyszer életednek is talán,
ha a sírod tán csalán,
ami díszíti,
soha ne
felejtsd
el
milyen volt létezni!