7. IMAÉLET

Azzal a megjegyzéssel kezdtem írásomat, hogy a legszebb dolog az életben az, hogy azt továbbadhatod. A Termékenység! Segíthetsz egy embernek, hogy ő is termékennyé váljék az Úr által.

Minden termékenységhez az ima az alap!

Nem fogok most részletes tanítást adni az imáról, mint az előző pontoknál sem tettem, mert ez nem egy tanfolyam, hanem bátorítás, hogy számodra utat jelöljek és néhány lelkipásztori utalást nyújtsak általános papi küldetésed kibontakoztatásához.

A kérdés csak az, hogyan alakíthatsz másokat, hogy érett imaéletre jussanak? Nem arra megy sok ember imája, hogy megpróbál valamit elérni Istennél? Ám az ima, amire neked az embereket vinned kell, ennél több: papi szolgálat az Úr házában.

Ha megkeresztelkedünk a Szentlélekben, akkor életünk és gondolkodásunk centruma önmagunkról radikálisan áthelyeződik Istenre, a mi Atyánkra és Jézusra, életünk abszolút uralkodójára. Ez azt jelenti, hogy az imának is teljesen új irányt kell kapnia: Istenből kiindulva, Isten felé kell tartania.

Jézus azt mondja főpapi imájában, hogy Ő Atyja megbízását végrehajtotta, vagyis az új nevet: "Abba, édesapa" megismertette a tanítványokkal. A tartózkodó megnevezést - hogy "mindenható Isten" - ezentúl a közelséget jelentő "édesapám" helyettesíti.

Biztosan érted, hogy nemcsak tanítanod kell másvalakit, hanem rá kell szoktatni, hogy új módon közeledjen Istenhez, olyan új módon, mely minden imáját és egész életét átfogja és átjárja. Úgy jellemezném ezt, mint Mózes (Kiv 33,11), "akivel az Úr szemtől szembe beszélt, mint ahogy valaki a barátjával beszél..."

Így megérted a tanítványok kérését: "Uram, taníts meg imádkozni!" Azaz egészen új módon és új tartalommal.

Tanítsd meg azt a másikat imádásra és magasztalásra. Ez több mint a kérés, több mint a megalázódás, még a hálaadásnál is több. Mert ennél a háromnál, melyek az ima leginkább előforduló formái, többé-kevésbé te állsz a középpontban. De a magasztalásnál és imádásnál fölhagy az ember minden maga körül keringéssel, és csodálkozással telve tekint Istenre, Atyjára, magára a Szépségre és Jóságra