A Városmisszió során három alkalommal is találkozhatunk a Chemin Neuf Közösség Let’s dance c. zenés-táncos evangelizációs programjával: hétközben kétszer a Mikszáth Kálmán téren, majd a Kontakt ifjúsági fesztivál zárónapján, szombaton a Ráday utcában és a Bakáts téren. A program felépítéséről és ennek az evangelizációs eszköznek a születéséről beszélt Simonet Russo atya, a Chemin Neuf Közösség papja, a közösség evangelizációs iskolájának vezetője Haáz Andrea mikrofonja előtt.

– Hogyan épül fel a Let’dance programja?
– Ez a program először is egy táncos este, ahogyan a címe is mutatja. A programba különböző stílusú táncokat igyekszünk beépíteni, emellett kisebb jeleneteket mutatunk be. Például kezdjük egy mozgalmas, ritmusos rock-kal, utána egyszerűbb táncokat alkalmazunk pl. körtáncokat, hogy mindenkit be tudjunk vonni. Aztán áttérünk a páros táncokra is: keringő, ír tánc stb. A programnak van egy váza, ami többé-kevésbé kötött, de teret engedünk az improvizációnak is, attól függően, hogy a közönség és a résztvevők mire nyitottak. Magyar táncot nem alkalmaztunk eddig, hiszen erre nem nagyon volt lehetőségünk Franciaországban, de most igyekszünk majd a magyar néptánc elemeit is belekomponálni az este koreográfiájába.

A tánchoz élő zenei kíséret van, egy közel 10 főből álló zenekar zenészekkel és énekesekkel. És vannak természetesen mellettük olyanok is, akik a táncokat tanítják, hiszen nem mindenki tud táncolni vagy ismeri a lépéseket. A zene szépsége, ritmusa odavonzza az embereket, mi pedig igyekszünk őket bekapcsolni a táncba.

A zenét és a táncot rövid tanúságtételek szakítják félbe, amelyek az Istennel való találkozásról szólnak. A leggyakrabban arról az örömről, amit a tanúságtevő az Istennel való kapcsolatban, az ünnepen, az együttléten keresztül megtapasztalt. Mi szeretünk ünnepelni, és igyekszünk megosztani ezt a tapasztalatunkat mindenkivel, aki eljön a programra.

– Miért ezt a típusú programot alkalmazzák evangelizációs eszközként?
– Mert úgy érezzük, hogy itt alkalmunk van a saját testünkkel kifejezni mindazt, amit gondolunk. A hitünk és meggyőződésünk kifejezése kézzel foghatóvá válik ezen keresztül. Franciaországban, ha zárt helyen tartjuk a Let’s dance programját, akkor az estét általában néhány perces csenddel fejezzük be. A végén pedig elmondunk egy közös imát, egy Miatyánkot. A közösségünkben nagyon szívesen hívtuk-hívjuk el a fiatalokat ilyen típusú estekre. A mai fiatalok nem tudnak ünnepelni. Számukra az együttlét általában az ivásról szól. Ha el is mennek táncolni pl. egy diszkóba, nem tudnak egymással kapcsolatba kerülni, pedig valójában mindenki erre vágyik. A mi találkozónkon – amellett, hogy jól szórakoznak – megérzik, hogy egy más minőségű kapcsolatról is szó van.

– Vannak-e visszajelzések arra vonatkozóan, hogy a résztvevők milyennek látják a programot, tényleg alkalmat ad-e ez számukra az Istennel való találkozásra?
– Volt rá példa, hogy az egyik résztvevő fiatal – aki nem volt hívő – arról számolt be utólag, hogy az estet lezáró csendben valami megérintette őt, Valakinek a jelenlétét tapasztalta meg. Egy másik fiatal, azt mondta nekünk, hogy először vett részt igazi, tiszta ünnepen. Van egy nagyon kedves emlékem is a kölni Ifjúsági Világtalálkozóról. Itt a szabadban tartottuk a Let’s dance programját, és a hajléktalanokat is bevontuk a táncba, akik úgy táncoltak egymás kezét fogva, mint a gyerekek. Másnap az egyik hajléktalan nő odajött hozzánk és egy képeslapot adott nekünk ajándékba, megköszönve az előző estét. Ez számomra nagyon megható volt, hiszen részéről ez egy óriási lépés volt, azóta is őrzöm a lapot. Talán olyan örömben részesíthettük őket, amiben régóta nem volt részük. Az ünnepen keresztül valami őket is megérintette.

– Megmarad ez a jó kapcsolat a programokat követően is a résztvevő fiatalokkal?
– Ez nagyon változó. Van, akit csak ott látunk az esti programon, aztán többet nem találkozunk vele. De hívjuk őket ezt követően más – a Let’s dance-nél mélyebb – programokra is: hétvégékre, képzési programokra. Mindenképpen az a célunk, hogy megmutassuk: ennél mélyebb kapcsolatba is lehet kerülni Istennel és ez a végső cél.

– Hogyan született ez az evangelizációs program?
– A közösségünkben az elköteleződés 10. pontja szerint szívesen ünnepelünk közösen. Ennek megfelelően sok időt is töltünk együtt és igyekszünk együtt is ünnepelni, amikor táncolunk, nevetünk, jól érezzük magunkat. A fiatalokkal való foglalkozás során is sokat alkalmaztuk a táncot, a zenét és a rövid sketch-eket eszközként. A Let’s dance programja néhány évvel ezelőtt született meg a közösség egyik fiataljának ötlete alapján, aki a különböző stílusú táncokból összeállított programnak ezt az angol címet adta remélve, hogy az mindenki számára érthető és vonzó lesz. Három évvel ezelőtt kezdtünk el „turnézni” Franciaországban ezzel a programmal. 6-7 francia városban fordultunk meg, és ezeken az alkalmakon a program este 8 órakor kezdődött és éjfélig tartott. Németországban is jártunk már és most a Városmisszió keretében volt alkalmunk eljönni Magyarországra.

– Alkalmaznak-e más művészeti eszközöket az evangelizációs munka során?
– Sokat használjuk a pantomimot, rövidebb sketch-eket. Ezek általában szavak nélkül előadott jelenetek, amikhez képi anyagokat használunk, különböző fényhatásokkal kiegészítve. Most itt kicsit egyszerűbb lesz a program, mert nem tudtunk minden felszerelést magunkkal hozni.

– Szükséges-e a helyi kultúrához alakítani az ilyen estek programját? Más befogadó közegre számítanak Budapesten, mint amilyennel pl. Franciaországban szoktak találkozni?
– Igen, egy kicsit alakítottunk a programon. Voltak olyan táncok, amelyeket magyar barátaink tanácsára nem tettünk bele a programba. Mindenképpen megpróbálunk jobban odafigyelni arra, hogy a magyar résztvevők mire nyitottak, miben vesznek szívesen részt.

– Ön egy evangelizációs iskolának a vezetője. Milyen képzést kapnak itt a fiatalok?
– A közösség chartres-i művészeti központja fogadta tavaly többek között a Chemin Neuf Közösség kísérleti evangelizációs iskoláját 6 hónapos időtartamra, amelynek 2 magyar diákja is volt. A képzés célja, hogy kipróbáljuk a diákokkal – kinek-kinek tehetsége szerint – milyen eszközöket ad az Úr a kezébe az Örömhír terjesztéséhez. Ennek a munkának természetesen az imaélet elmélyítése az egyik alapja és ebben is segítjük a diákokat, bevezetve őket a különböző imamódokba. Biblikus ismereteket is tanultak, tanulmányoztuk az új evangelizációra vonatkozó pápai dokumentumokat. Az Örömhír tartalma és ereje mindig ugyanaz, de meg kell találni azokat az új formákat, módszereket, amelyek segítségével ezt el is tudjuk vinni az emberekhez, különösen a fiatalokhoz.

A művészeti technikákat illetően a képzés során igyekeztünk különböző lehetőségeket adni, hogy a diákok kipróbálhassák magukat az egyes műfajokban, a pantomimben, zenében, táncban, festészetben. De volt egy olyan tanfolyam is, ahol a tanúságtétel volt a téma. Ennek keretében kimentünk az utcára is, ahol megszólíthattunk embereket. Internetes szerkesztői tanfolyamon is részt vehettek. Az iskolának nincsen egyelőre rögzített programja, a diákokkal közösen találtuk ki, hogyan épüljön fel ez a fél év. A következő évfolyamnak mindenképpen szeretnénk több biblikus és spirituális képzést adni, és egyben segíteni a fiataloknak hivatásuk tisztázásában.