Kis türelmet...
15 éve | 0 hozzászólás
– Hogyan épül fel a Let’dance programja? A tánchoz élő zenei kíséret
van, egy közel 10 főből álló zenekar zenészekkel és énekesekkel. És
vannak természetesen mellettük olyanok is, akik a táncokat tanítják,
hiszen nem mindenki tud táncolni vagy ismeri a lépéseket. A zene
szépsége, ritmusa odavonzza az embereket, mi pedig igyekszünk őket
bekapcsolni a táncba. A zenét és a táncot
rövid tanúságtételek szakítják félbe, amelyek az Istennel való
találkozásról szólnak. A leggyakrabban arról az örömről, amit a
tanúságtevő az Istennel való kapcsolatban, az ünnepen, az együttléten
keresztül megtapasztalt. Mi szeretünk ünnepelni, és igyekszünk
megosztani ezt a tapasztalatunkat mindenkivel, aki eljön a programra. A művészeti technikákat illetően
a képzés során igyekeztünk különböző lehetőségeket adni, hogy a diákok
kipróbálhassák magukat az egyes műfajokban, a pantomimben, zenében,
táncban, festészetben. De volt egy olyan tanfolyam is, ahol a
tanúságtétel volt a téma. Ennek keretében kimentünk az utcára is, ahol
megszólíthattunk embereket. Internetes szerkesztői tanfolyamon is részt
vehettek. Az iskolának nincsen egyelőre rögzített programja, a
diákokkal közösen találtuk ki, hogyan épüljön fel ez a fél év. A
következő évfolyamnak mindenképpen szeretnénk több biblikus és
spirituális képzést adni, és egyben segíteni a fiataloknak hivatásuk
tisztázásában.
A
Városmisszió során három alkalommal is találkozhatunk a Chemin Neuf
Közösség Let’s dance c. zenés-táncos evangelizációs programjával:
hétközben kétszer a Mikszáth Kálmán téren, majd a Kontakt ifjúsági
fesztivál zárónapján, szombaton a Ráday utcában és a Bakáts téren. A
program felépítéséről és ennek az evangelizációs eszköznek a
születéséről beszélt Simonet Russo atya, a Chemin Neuf Közösség papja,
a közösség evangelizációs iskolájának vezetője Haáz Andrea mikrofonja
előtt.
–
Ez a program először is egy táncos este, ahogyan a címe is mutatja. A
programba különböző stílusú táncokat igyekszünk beépíteni, emellett
kisebb jeleneteket mutatunk be. Például kezdjük egy mozgalmas, ritmusos
rock-kal, utána egyszerűbb táncokat alkalmazunk pl. körtáncokat, hogy
mindenkit be tudjunk vonni. Aztán áttérünk a páros táncokra is:
keringő, ír tánc stb. A programnak van egy váza, ami többé-kevésbé
kötött, de teret engedünk az improvizációnak is, attól függően, hogy a
közönség és a résztvevők mire nyitottak. Magyar táncot nem alkalmaztunk
eddig, hiszen erre nem nagyon volt lehetőségünk Franciaországban, de
most igyekszünk majd a magyar néptánc elemeit is belekomponálni az este
koreográfiájába.
– Miért ezt a típusú programot alkalmazzák evangelizációs eszközként?
–
Mert úgy érezzük, hogy itt alkalmunk van a saját testünkkel kifejezni
mindazt, amit gondolunk. A hitünk és meggyőződésünk kifejezése kézzel
foghatóvá válik ezen keresztül. Franciaországban, ha zárt helyen
tartjuk a Let’s dance programját, akkor az estét általában néhány
perces csenddel fejezzük be. A végén pedig elmondunk egy közös imát,
egy Miatyánkot. A közösségünkben nagyon szívesen hívtuk-hívjuk el a
fiatalokat ilyen típusú estekre. A mai fiatalok nem tudnak ünnepelni.
Számukra az együttlét általában az ivásról szól. Ha el is mennek
táncolni pl. egy diszkóba, nem tudnak egymással kapcsolatba kerülni,
pedig valójában mindenki erre vágyik. A mi találkozónkon – amellett,
hogy jól szórakoznak – megérzik, hogy egy más minőségű kapcsolatról is
szó van.
–
Vannak-e visszajelzések arra vonatkozóan, hogy a résztvevők milyennek
látják a programot, tényleg alkalmat ad-e ez számukra az Istennel való
találkozásra?
– Volt rá példa, hogy az egyik résztvevő
fiatal – aki nem volt hívő – arról számolt be utólag, hogy az estet
lezáró csendben valami megérintette őt, Valakinek a jelenlétét
tapasztalta meg. Egy másik fiatal, azt mondta nekünk, hogy először vett
részt igazi, tiszta ünnepen. Van egy nagyon kedves emlékem is a kölni
Ifjúsági Világtalálkozóról. Itt a szabadban tartottuk a Let’s dance
programját, és a hajléktalanokat is bevontuk a táncba, akik úgy
táncoltak egymás kezét fogva, mint a gyerekek. Másnap az egyik
hajléktalan nő odajött hozzánk és egy képeslapot adott nekünk
ajándékba, megköszönve az előző estét. Ez számomra nagyon megható volt,
hiszen részéről ez egy óriási lépés volt, azóta is őrzöm a lapot. Talán
olyan örömben részesíthettük őket, amiben régóta nem volt részük. Az
ünnepen keresztül valami őket is megérintette.
– Megmarad ez a jó kapcsolat a programokat követően is a résztvevő fiatalokkal?
–
Ez nagyon változó. Van, akit csak ott látunk az esti programon, aztán
többet nem találkozunk vele. De hívjuk őket ezt követően más – a Let’s
dance-nél mélyebb – programokra is: hétvégékre, képzési programokra.
Mindenképpen az a célunk, hogy megmutassuk: ennél mélyebb kapcsolatba
is lehet kerülni Istennel és ez a végső cél.
– Hogyan született ez az evangelizációs program?
–
A közösségünkben az elköteleződés 10. pontja szerint szívesen
ünnepelünk közösen. Ennek megfelelően sok időt is töltünk együtt és
igyekszünk együtt is ünnepelni, amikor táncolunk, nevetünk, jól érezzük
magunkat. A fiatalokkal való foglalkozás során is sokat alkalmaztuk a
táncot, a zenét és a rövid sketch-eket eszközként. A Let’s dance
programja néhány évvel ezelőtt született meg a közösség egyik
fiataljának ötlete alapján, aki a különböző stílusú táncokból
összeállított programnak ezt az angol címet adta remélve, hogy az
mindenki számára érthető és vonzó lesz. Három évvel ezelőtt kezdtünk el
„turnézni” Franciaországban ezzel a programmal. 6-7 francia városban
fordultunk meg, és ezeken az alkalmakon a program este 8 órakor
kezdődött és éjfélig tartott. Németországban is jártunk már és most a
Városmisszió keretében volt alkalmunk eljönni Magyarországra.
– Alkalmaznak-e más művészeti eszközöket az evangelizációs munka során?
–
Sokat használjuk a pantomimot, rövidebb sketch-eket. Ezek általában
szavak nélkül előadott jelenetek, amikhez képi anyagokat használunk,
különböző fényhatásokkal kiegészítve. Most itt kicsit egyszerűbb lesz a
program, mert nem tudtunk minden felszerelést magunkkal hozni.
–
Szükséges-e a helyi kultúrához alakítani az ilyen estek programját? Más
befogadó közegre számítanak Budapesten, mint amilyennel pl.
Franciaországban szoktak találkozni?
– Igen, egy kicsit
alakítottunk a programon. Voltak olyan táncok, amelyeket magyar
barátaink tanácsára nem tettünk bele a programba. Mindenképpen
megpróbálunk jobban odafigyelni arra, hogy a magyar résztvevők mire
nyitottak, miben vesznek szívesen részt.
– Ön egy evangelizációs iskolának a vezetője. Milyen képzést kapnak itt a fiatalok?
–
A közösség chartres-i művészeti központja fogadta tavaly többek között
a Chemin Neuf Közösség kísérleti evangelizációs iskoláját 6 hónapos
időtartamra, amelynek 2 magyar diákja is volt. A képzés célja, hogy
kipróbáljuk a diákokkal – kinek-kinek tehetsége szerint – milyen
eszközöket ad az Úr a kezébe az Örömhír terjesztéséhez. Ennek a
munkának természetesen az imaélet elmélyítése az egyik alapja és ebben
is segítjük a diákokat, bevezetve őket a különböző imamódokba. Biblikus
ismereteket is tanultak, tanulmányoztuk az új evangelizációra vonatkozó
pápai dokumentumokat. Az Örömhír tartalma és ereje mindig ugyanaz, de
meg kell találni azokat az új formákat, módszereket, amelyek
segítségével ezt el is tudjuk vinni az emberekhez, különösen a
fiatalokhoz.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!