Kedves József!
Köszönöm a szép vverset. !
A szénrajzot bátyám egyetemista korában rajzolta, örvendek, hogy e verset kapcsoltad igy hozzá, más latógató számára is elérhető lesz!

Előzmény

Válasz

FÁRADTSÁG


Késő van.
Lehulló ruháid átlépve
Fáradt tested megpihen,
Az álmok kertjében.
Még nem alszol, szobád tompa csendje
Rátapadt a falakra,
Az izzadt mennyezetre.
Susog a diófa az udvaron,
Megreccsen az ablakkeret,
S halkan kopognak az esőcseppek,
Kopogják, hogy elrohantak az évek.
Pihen veled a szobád, s az óra halk kattogása.
A szíved mélyén a múltad feltárja.
Ujjaid billentyűként megmozdulnak,
Fáradtak, hunyd le hát szemed takaróját,
Feledd tested zsibbadását.
Lábaid rándulását,
Könnyeid csordulását,
Szíved szorítását,
Gyermekek és öregek kiáltását.
Feledd a falak piszkosságát,
Feledd, ami fáj, feledd a múltat,
De csak a rosszat.
Mert Te a jelen vagy-az erőnk.
Kezeddel sok szívet átölelsz,
Mert mindenkit szeretsz.
Görcsösen kapaszkodsz munkád gyökerébe,
Add át a tudást, a szeretetet,
Az emberek-halálig őrző szívébe.

hj

Válasz