Vincze László 

Hitetlenül

Vásárok napján a harangok zúgása,

A templomoknak gyenge suttogása.

Siet egy-két idős, de hol van a fiatal?

Ármány mit tettél, mindenünk odavan!

Régente ünnep, és szent volt ez a nap,

Nem kell már az Isten, nem kell már a pap.

A hit sem kell, hisz „Új-imádat” született,

Pénzért sóvárgó, önimádó, „Tévé-elé ültetett”.

Megvehető, rendelhető, minden eladó!

Itt a katalógus, vegyél – nincs rajta adó!

Vegyél, mindegy, hogy mit, de vegyél!

Élni, csak így lehet, vegyél és vegyél!

Lekerült a szobafalról is a régi kereszt,

Elfoglalták helyét; hisz bármit megtehetsz.

TV köszönt reggel, és mondja, mit kell tenned,

Titkokat sugdos, sőt azt is, mit kell enned!

Élet ez, Hit és Isten nélkül? – kérdezem.

Lelketlen a világ, és nő benne a félelem!

?

            Rajongás

Rajongok Érted kedvesem,

Ingok egy kicsit, aztán beléd esem.

Te meg nevetsz rajtam: ha, ha, ha…

Ácsolom bitóm, kezemben balta.

Cammog az óra, – távol vagy.

Sietve vágtat, ha velem vagy.

Kedvem oly nagy, mint a Himalája, 

Aztán esztendőre elhagylak: alászolgája!

Kell-e?

Részeg vagyok mosolyodtól,

Izgatott, a szép szavadtól.

Tekinteted hipnotizál,

Álomködbe vulkanizál.

Csipke, selyem, puha bársony,

Sietve nyúlok el Veled az ágyon.

Karod ölel… Örökké! Örökké!

Aztán jön a reggel: soha többé!

            Elég!

Régen szerettelek, de elegem van!

Idegenek lettük, – ez van!

Te is mást akartál, én is,

Áruló lettél, aztán én is.

Csak az fáj, sőt ég is!

Sose feledlek, vagy mégis?

Kínok közt fetrengem mostan,

Aztán a követ gyorsan felmostam.