Most megnéztem a képeidet, hát csodálatos helyen laksz, mint egy kis tündér házaspár a mesében! A természettel egyetértésben.
Maga a falu, vagy város, micsoda hely a jó Isten tenyerében!
Így képzelem el a meséket.
Én Nagy Alföldi vagyok, születésre, a nagykunok vidékéről, síkság és Tisza part, a gyerekkorom tájai. Mennyivel más volt, de azt is nagyon szerettem, hogy körben látszik a határ. A férjem Kaposváron született, az egy dombos vidék, megint más.
Egyszer mi is elmentünk Erdélybe a legszűkebb családdal 10-en.
Ma is emlegetjük, mert gyönyörű volt, s az emberek... hát azok is mások ott.
Felejthetetlen volt a családnak ez az út tavaly. Korondon szálltunk meg, és mindenfelé bejártuk a helyet.
Fiatalon sokszor voltunk Erdélyben a férjemmel s azért vittük el az unokákat most, hogy nekik is látniuk kell. A történelmet ismerik.
Úgy hogy köszönet ezért a szép kirándulásért, amit most tehettem a képeid által, még meg a sok irodalmi érdekes képaláírások, különösen így együtt.
Elgondolkoztam rajta, hogy ha egy ilyen képekkel illusztrált könyvet a kezembe kapnék, biztosan érdeklődéssel és örömmel olvasnám el.
Vagyis ez így olyan, mint egy könyv anyaga. "Grat."... mondanám az unokáknak, mert mi sokszor csak ilyen rövidített szavakkal teszünk megjegyzést, persze ez most nekem nem sikerült rövidre.
Szeretettel ismeretlenül is búcsúzom: Szekeres Rudolfné, Kató

Válasz