info: nana 2005 08 01

Tizenhat éve járja az országot Kovács Ákos. Telt házakat vonzanak koncertjei. Néha úgy érzi, fogytán az energiája, de szeretné, ha ebből a családja semmit nem érezne. Minden szabad percét velük tölti.

Magánéletéről ritkán beszél, de az idei kivételes év: megszületett harmadik gyermeke, és tizenhét esztendei együttélés után feleségül vette gyermekei anyját.

– Idén nyáron sem lógathatod a lábad, a lezártnak hitt koncertsorozat folytatódik.

– 2004-ben tizenhét előadáson 75 ezer érdeklődőnek játszottunk. Azt hittük, ezután letehetjük a lantot, de másképp alakult. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem évek óta hív bennünket koncertezni Piliscsabára, egy tavaszi rendezvényükre, idén már illetlenség lett volna nemet mondani. Úgy láttuk jónak, hogy ha felkészülünk, és elindulunk a háromkamionnyi felszereléssel, akkor legyen több koncert is. A ráadásturnéra kicseréltük a dalok egyharmadát, hogy még izgalmasabb legyen.

– Felröppent a hír, hogy összeáll egykori zenekarod, a Bonanza Banzai.

– Az egyik bulvárlap kitalációja az egész. Tavaly volt tíz éve, hogy az együttesünk feloszlott. Az elválás után nemigen tartottuk a kapcsolatot, egyikünk már régóta nem is zenél. A kerek évforduló apropóján úgy döntöttem, a tavalyi nagykoncertre vendégként meghívom egykori zenésztársaimat, Menczel Gábort és Hauber Zsoltot. Nem hazudtuk a közönségnek, hogy újra összeállunk, viszont szépen megemlékeztünk az évfordulóról.

– Dalszövegeid, verseid és a színházi leveleid messze túlmutatnak a buli, a *** szokványos gondolatkörén. Hogyan születnek a szövegek?

– Az írás születéséről majdnem lehetetlen beszélni, mert nem racionális folyamat. Színházi levelek írására gyakorta felkér egy családi magazin. Csak időnként állok kötélnek, nem kéretem magam, de tényleg sok dolgom van. Verset most ritkábban írok, de az újak sűrűbbek, komolyabbak, a nemrég elhunyt irodalomtörténész, Török Endre a legnagyobb elismerés hangján szólt róluk. Minden munkám nehéz szülés, mert ritkán sikerül kiszorítanom az időt, amikor csak magamra és a dolgomra figyelhetek. A zenélés, a színpadi munka csupán öt százaléka a teendőknek. Ezt szeretem a legjobban, ez a buktában a lekvár, de hozzá rengeteg tésztát is be kell falnia az embernek.

– Mit kell magadra erőltetned?

– Elsősorban az adminisztráció tölti ki az időmet, az ismertséggel járó lényegtelen és fárasztó dolgok. Vannak olyan mellékes feladatok is, amelyeket szeretek, de ezek is a daloktól veszik el az időt. Napi kétszáz e-mailt kapok, ennek a töredékére is képtelenség válaszolni. Közéleti ember vagyok, interjúkra, közönségtalálkozókra hívnak. Véges az energiám, muszáj a fontosabb ügyekre koncentrálni, főleg ami a sajtót illeti. A legjobban az zavar, hogy nincs időm eleget olvasni. Több betű megy ki a fejemből, mint amennyit belegyömöszölhetek.

– A családodra mennyi idő jut?

– Kevesebb, mint szeretném, de ha tehetem, én viszem a gyerkőcöket óvodába, bölcsődébe. Este a közös fürdetésnél igyekszem otthon lenni, és a mesélés is az én feladatom. Vasárnaponként együtt megyünk a pasaréti templomba a gyerekmisére, Grácián atyához.

– Könyvből olvasol nekik, vagy a fantáziád szárnyal?

– Könyvből olvasok, saját gyermekkoromból való meséket, sőt régebbieket is. Időnként diafilmvetítést is tartunk, főleg telente. Nem szoktunk tévézni, mert a kortárs mesefilmek szabályosan ördögi képekkel sokkolják a gyerekeket: transzformerek gyilkolják egymást, folyik a vér, az angyal ördöggé változik. Ha már tévé, akkor inkább olyan klasszikusok, mint a magyar népmesék sorozata vagy a Sebaj Tóbiás, esetleg a Kockás fülű nyúl.

– Gratulálok harmadik gyermeked születéséhez. (Ákos azonnal kikapja tárcájából a fényképet, melyen gyermekei vannak, és örömmel mesél róluk.)

– Márton hat és fél éves, ősszel kezdi az iskolát, Anna három, ők a világ legszebb gyerekei. A három hónapos kis Kata pedig a legcsodálatosabb baba.

– Ott voltál a szülésnél? Feleséged hogy viselte a szülést?

– Hogyne! Én vágtam el mindhárom születésekor a köldökzsinórt, de az idei volt a legszebb élményünk. Kriszta elképesztően talpraesett nő, nagyon büszke voltam rá. Afféle mintaszülés volt, minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, másfél óra alatt jött a világra Kata.

– A nagyobbak nem féltékenykedtek?

– Mindketten példásan viselkednek, inkább egymás között fordul elő egy kis féltékenykedés. A fiam fegyelmezett, Anna pedig akaratos, ebből adódnak közöttük konfliktusok.

– Ki hasonlít rád jobban?

– Marci katonaember, mint én, csak sokkal jobb, tisztább kiadásban. Megfontolt, fegyelmezett fiú, okos és nagyon becsületes. Anna édesanyjának a szépségét és éles eszét örökölte, bár vele kicsit nehezebb lehet a helyzet, mert öntörvényű gyerek és lobbanékony természet. Mindkettőt nagyon kell szeretni, és akkor nem lesz nagyobb gond.

– Hogyan neveled őket?

– Nincsenek titkok, nem gesztusokkal nevel az ember, hanem azzal, ahogyan él. Ha azt mondom a gyereknek, hogy tessék kifűzni a cipődet, mielőtt leveszed, akkor én sem rúghatom le előtte. Inkább a szigorúság és a szeretet jó egyensúlyát nehéz eltalálni.

– Nálatok miért jár büntetés?

– A hazugságért, azt nem tudom elviselni. Én sem hazudhattam apámnak, ha mégis megtettem, annak súlyos következményei voltak. Két-három pofont kaptam tőle egész életemben, de mindegyik a helyén volt. Kapott már taslit az én fiam is, de nem kell rohanni a gyermekjogvédőkhöz. Nem baj, ha van a gyerekben kellő csibészség, de a mieinket még erre is tanítani kell majd, annyira jólelkűek.

– Idén májusban, tizenhét évi együttélés után házasságot kötöttél Őry Krisztinával, gyermekeid édesanyjával. Miért vártál eddig?

– Most értem meg hozzá, most nőtt be a fejem lágya. Eddig úgy éreztem volna magam a saját esküvőmön, mint egy jelmezbálon. Ez a forma csak akkor érvényes, ha tartalommal töltjük meg. Mint oly sok embernek, nekem is könnyebb volt elutasítani, mint megérteni.

– Az együtt töltött hosszú évek alatt nem inogtál meg egy pillanatra sem?

– Emlékszem a napra, amikor Krisztával megismerkedtünk, és arra is, hogy 1988. november 28-án csókoltam meg először egy kapualjban. Azóta együtt vagyunk. Kriszta gyönyörű nő, szerelmes feleség, csodálatosan neveli a gyermekeinket, és remekül főz. Ja, és ő az első asszisztensem. Mi kell ennél több egy férfinak? Nem akarok az „ideális férj” képében tetszelegni, de igyekszem nap mint nap jobbá tenni magam.

– Hogy telt az a nap?

– Három fontos esemény történt aznap: most lettünk elsőáldozók Krisztával, megkereszteltük Katát, és szentségi házasságot kötöttünk. Fantasztikus élmény volt, az ifjú ara virult. A szertartás után a gyerekeinkkel és a szűk családi körrel ünnepeltünk egy vendéglőben. Koccintottunk, vacsoráltunk, később sramlizenére megtáncoltattam a társaság hölgy tagjait.

– Nászúton még nem voltatok.

– Most a pici miatt sem tehetjük meg, hogy kettesben elutazzunk, de tulajdonképpen az egész életünk nászút. A sok elfoglaltság ellenére idén is lesz nyaralás. Rövid időre elviszem apámat és a fiamat Horvátországba, a turné hosszabb szünetében pedig egyszerre három hetet tölthetek együtt a családommal: ilyesmire talán tíz éve nem volt példa.