Info: Nök Lapja café, 2006. 01.04

- A bor iránti érdeklõdés Krúdy és Márai mûvei hatására támadt fel bennem - mondja Kovács Ákos, popzenész. - Tizennégy éves koromban láttam a Huszárik-féle Szindbád-értelmezést, amely minden idõk legjobb magyar filmje.

 

- Mostanra annyira fontos lett számomra a bor a kulturális vonatkozásaival együtt, hogy sok évnyi tervezgetés után néhány hete Tiffán Zsolt nemzetközi hírű borosgazda barátommal megnyitottuk az Andante Borpatikát. Nemcsak elegáns borkóstolóhelynek, hanem közösségi térnek is szánjuk, a pódiumszínpadon verses estek és házi muzsikálás is helyet kap. A Tiffán-pince Cuvée Carissimae nevű csúcsházasítása régóta a családunk ünnepi bora, húsvétkor és karácsonykor is ez van az asztalon. Később boros rendezvények - kóstolók, árverések - alkalmával személyesen is találkoztunk, beszédbe elegyedtünk, összebarátkoztunk.

A bor az emberiség számára szakrális ital, a hagyomány szerint isteni eredetű és jelentőségű. Nem véletlen, hogy mi sem sörpatikát vagy koktélbárt nyitottunk. Az ember fiatalon az összes szabálynak nekimegy, nem érdekli a tradíció, szabadosan él, mindent újra akar értelmezni. Aztán, amikor benő a feje lágya, rájön, hogy az életnek vannak mozdíthatatlan alapértékei, amelyekhez ragaszkodni jó. Így fordul az ember egy idő után a bor felé is: elkezdi tisztelni a benne megtestesülő hagyományt és munkát.

A szenvedély az én esetemben nem jelent függőséget: bor nélkül is lehet élni, bár nem nagyon érdemes. Nem is az alkoholtartalma miatt szeretem. Az a kapatosság, az az örömérzet, amelyet a bor okoz, nem hasonlítható ahhoz a részegséghez, amelyet egyéb szeszek váltanak ki az emberből. Remélem, hogy egyszer lesz saját borom is: a Balaton-felvidéken fekvő birtokomon hamarosan olaszrizlinget szeretnék termelni.

Mit mond erről pszichoanalitikusunk dr. Bokor László?
"A szenvedélyes bortermelő nagyon tetszik: szakmát csinált a borszeretetből. Látszik, hogy ez egy régi vonzalom. Ha a szenvedélyből szakma lesz, az mindenképpen egészséges dolog. Az írásból nem derül ki, hogy mennyi bort fogyaszt, de egy bortermelőnek ez szinte kötelessége. Ha elkezdene annyit inni, amennyi már a munkáját és az életét is befolyásolja, baj lenne, de ha a reggelt nem azzal kezdi, hanem este iszik meg egy-két pohárral, nem lehet probléma. Az irodalmi utalások is afelé visznek, hogy ez tényleg egy életforma, és a kreativitást helyezi előtérbe." style="margin: 10px;"
A témáról bővebben a Nők Lapja január 4-én megjelenő 1-es számában olvashatsz!