Nemrég tartották a Rendhagyó Tanórák című sorozat nyitó rendezvényét a Polgárok Házában. A kezdeményezés első óraadó tanára Kovács Ákos énekes, a Terror Háza Múzeum kísérőzenéjének komponistája volt. Az óra műfaja történelem, a témája pedig a kommunizmus áldozatainak emléknapja volt.

 

A Polgárok Háza nagytermébe összezsúfolódott másfélszáz érdeklődő előtt Kovács Ákos az emléknap történelmi múltjáról szólt: „Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott (58/2000. (VI. 16.) határozata értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját. Ezen a napon arra emlékeznek, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én jogtalanul letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban”.

 

A zenész a sors iróniájának nevezte, hogy míg február 25-én a kommunizmus áldozatairól emlékezünk, addig 1848. február 26-án, azaz egy „nappal később” jelent meg Marx és Engels híres műve, a Kommunista Kiáltvány.

„Mi is maga a kommunizmus”? – tette fel a kérdést, majd így folytatta: egy olyan utópisztikus eszmének tartom, mely papíron a kollektív egyenlőséget hirdette, s ezen elméletét a rendszer az őskeresztény egyházak eszméire vezeti vissza.

 

Helytelen összehasonlítás

 

Kovács Ákos Eötvös József XIX. századi reformpolitikust idézve elmondta: Ez az összehasonlítás helytelen, mert míg a keresztények elvetették az anyagi javakat, addig a kommunisták az anyagi élvezeteket helyezték előtérbe. Azaz a lelket a test alá rendelték.

 

A kommunizmus először 1917-ben, Szovjetunióban nyert táptalajt, a történelem mégis az „alig néhány évig hatalmon lévő” nácizmus rémtetteitől hangosabb – húzta alá a zenész, aki szerint ennek az lehet az oka, hogy a kommunizmus a mai napig nem múlt el formálisan. A világ néhány országában – Kuba, Észak-Korea – még él a diktatúra, de a mára felszabadult országok lakosainak lelkében még fellelhetőek a kommunizmus nyomai.

 

„Ahogy győzedelmeskedett a nagy októberi forradalom, életbe lépett a hiánygazdaság, és vele együtt az egyenlőség eszméje is csorbult” – emlékeztetett Kovács, aki kiemelte: Lenin bár arról beszélt, hogy mindenkinek ugyanannyit kell keresnie, a 20-as években a párt nomenklatúrája külön, zárt étteremben étkezett és modern kocsikon járt, miközben a szovjet nép éhezett.

Az énekes szerint Lenin halála sem hozott nagy változást, bár Sztálin bevezetett egy új rendszert, melynek lényege, a párt biztosít mindent. Ennek következménye az lett, hogy mindenki lopni kezdett, mert senki sem tudhatta, mikor csap le rá a párt ökle.

 

Rémuralom napi szinten

 

„Az egyenlőség kommunizmusában egy új burzsoázia alakult ki, de nem csak a társadalmi osztályok, hanem a népek között is hierarchia alakult ki” – szögezte le Kovács, hozzátéve: az egyenlő népek között voltak a megszállt népek, sőt volt az úgynevezett bűnös nép, a lengyel.

 

Kiemelte: Sztálin napi szintre emelte a rémuralmat, minden osztályt és réteget rettegés alatt tartott - három hónap alatt húszezer embert végeztetett ki -, ahogy az egyházakat is. Moszkva korábban a 40X40 templom városa volt, ehhez képest a húszas évek végére öt darab maradhatott a szovjet fővárosban. Támadta a pravoszláv egyházat, de a zsidókat is.

 

„A következő támadást a verbalitás ellen indította: a szavakat lovagolta meg” – jegyezte meg a zenész, majd így folytatta: a kivégzéseket a szociális védekezés első fokának, a verőlegényeket test-technikusoknak hívták.

 

Fikció, vagy valóság?

 

Kovács George Orwell 1984 című könyvének három jelmondatát idézte: Az Angszocban három jelmondat élt, a háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő.

 

„Lehet, hogy fikció az író műve, de az sem kizárt, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel” – vélekedett. Mit mondta, a könyvben is megtalálható a szópusztítás, melyet vonalas értelmiségiek végeztek. Kovács szerint a totális diktatúrák – a kommunizmusé is – teljes természetrajza megtalálható az 1984 című regényben.

 

„A munkásoknak nincs hazájuk, nincs nemzeti identitásuk, mivel a világ proletárjainak egyesülniük kell” – ismertette a kommunizmus egyik alapcélját az énekes, és felidézte napjaink liberális gondolkodóit, akik számára a nemzet fogalma elavult, ósdi dolog. A család szerepe ellenőrizhetetlen volt még a diktatúra számára is, ezért eltörölték a vasárnapot, és pihenőnapot vezettek be helyette. Csakhogy, más napon kaptak pihenőt a férfiak, az asszonyok és a gyermekek, így a családot is – amennyire lehetett – szétrombolták.

* * * Kommunizmus – olyan politikai és gazdasági ideológia és utópia, amely úgy számolná fel a társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy megszüntetné a magántulajdont, s helyébe kollektív tulajdont léptetne. A kommunizmus a szocializmus radikális, forradalmi, antidemokratikus leágazásaként is meghatározható. Marx, a szocializmus ideológiájának kidolgozója úgy vélte, hogy a szocializmus átmeneti állapot, amelyet felvált a kommunizmus: a gazdasági és politikai egyenlőség, a közösségi szolidaritás osztály nélküli társadalma. A kommunizmus mint politikai eszme célja az egoista kapitalista rendszer megdöntése és a munkásosztály teljhatalmának megvalósítása. A világtörténelemben 1917-től játszott meghatározó szerepet, amikor a Lenin és Trockij vezette bolsevik párt megszerezte a hatalmat Oroszországban. A megszilárduló szovjet típusú kommunista egypártrendszer hamar eltávolodott az egyenlőségi eszméktől, és totális, elnyomó diktatúraként maradt fent. A 20. század folyamán Kelet-Európa számos országában követték ezt a mintát. Az 1989–1991 között lezajló rendszerváltásokkal maga az ideológia is elvesztette legitimitását mint a kapitalizmus rendszerszintű alternatívája.