Kis türelmet...
Két éve lesz májusban, hogy agyvérzés kaptam.
Nem tudtam beszélni. A jobb oldalam lebénult.
Azt mondták, hogy meg fogok halni. Az intenzív osztályról átvittek egy elfekvő
kórházba. A fiam végig látogatott, legalább 2 naponta.
Fokozatosan megtanultam beszélni.
Nem tudtam, hogy milyen városba, milyen utcába lakunk. Nem tudtam milyen ételt szeretek.
Nem tudtam, mi a telefonszámom. De szépen lassan megtanultam mindent.
Átkerültem egy rehabilitációs intézetbe. Megtanultam kicsit járni. 5 hónapot voltam ott.
Karácsonykor mentem haza. A fiammal laktunk együtt. A fiam kinézett egy lakást,
amiben tudok közlekedni. Január elején bevitt a kórházba, 3 napra, hogy túlessek a költözésen.
És soha többet nem jött értem...Megszüntette a telefonszámát, e-mail címét.
Nem tudom, miért csinálta ezt velem. Talán megijedt. Én azóta is keresem. Albérletben lakom.
Nagyon szeretem a fiamat. Megkérdezném, hogy miért csinálta ezt velem, de már nem hiszem,
hogy találkozunk. Már nem is járok, csak ülök a tolókocsiban. Hát ez az én történetem.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!