Szia!

Itt ülök a Zanzi előtt, netelgetek, és gondolkodom az élet nagy dolgain. Joci Erdélyben van, se híre se hamva... pedig mondta, hogy mindig ír... ja... ahhoz képest meg sem erőltette magát.

Tényleg haza mennék innen. Nem való nekem a messze dolgos munka. De megállom a helyem, ez azért elég jó. Alkalmazkodó vagyok... ebből a szempontból jó. Csak nem e legkönnyebb. Ha végig csinálom a nyarat, senki ne mondja, hogy nem vagyok erős jellem... !!!

Zsuzsi is haza akar menni, én meg majd egyedül. Bár azért jóban vagyok szinte mindenkivel, soha nem tudom, a hátam mögött ki mit gondol, mert sunyi a nézésük is. Van, akihez nem tudtam közel kerülni, sehogy nem tudtam, ugymond

nem is tudom, mert elbeszélgetek vele meg minden, de olyan távolságtartó. Ő az akihez idő kell... de nem lesz gond. Viszont van aki azonnal megnyilt és vele megvagyok, csak mondjuk nagyszájú meg minden, de jót röhögök rajt azt kész. Igyekszem megfelelni meg mindenkivel jóban lenni, de akit nem tudok kiismerni azzal nem tudok mit csinálni. Van ilyen, nem iy egy. A konyhás nénik, egyik nap velem röhögnek egy asztalnál, másnap már rólam beszélnek, hogy ez meg az van.... 

Nem értek én az emberekhez... ez van.