Csak ülök s üres önmagam kémlelem,

Odakinn vihar tombol, megbolydult a végtelen

Vadon.

Izzó magmaként fortyog bennem a gyűlölet,

Csillapítanám, de lángját nem csorbítja bűvölet,

Hagyom.

Lehunyt pilláim mögött kép éled a sötétben,

Magam látom égve a halál ölében,

Mint áldozat.

Üvölt az öreg kaszás: Gyáva! Nézd végig éltedet,

Lelked már enyém, vissza nem kérheted,

Ó, kárhozat!